A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Dr. Medveczki Ágnes: Budapest első villamosvasúti vonalai 337

úgy kellett megállapítani, hogy a megálló villamoskocsik az utca forgalmát ne za­varják. A 3., 5., 7. és 8. sz. megálló feltételes volt. 3. Az egyvágányú vonalszakaszokra 20 való tekintettel megállapították a kitérés irányát: „az ellenkező irányban közlekedő kocsik a menet irányát tekintve egymásnak mindig balra térjenek ki". 4. Csak szóló kocsik közlekedhetnek, többkocsis szerelvények forgalomba állítá­sának engedélyezését külön kell az engedélyeseknek kérniök. 5. A Kálvin téri keresztezésnél a forgalom biztonsága érdekében ideiglenesen egy állandó őrt kell alkalmazni és jelző eszközökkel ellátni. 6. Az utcakövezet és a sínpár felülete mindenütt egyszintbe hozandó, mert ahol a sín alacsonyabban van, könnyen eltömődik. 7. A váltókat át kell alakítani úgy, hogy látható legyen, milyen állásban vannak. 8. Egy napnál hosszabb üzemzavar esetében gondoskodni kell az előírt tartalék­mozdonyok előállításáról. 9. Egy tartalék váltót a Stáczió utcai telepen készenlétben kell tartani. 10. „Úgy a kocsivezetők, mint a kalauzok és pályaőrök a szükséges utasításokkal és jelző-eszközökkel látandók el, s a kalauzok a váltók mikénti kezelését illetőleg külön betanítandók. A kocsivezető a vonat megindítását vagy megállítását csengetyűvel jelzi s tartozik menetközben és utcakereszteződéseknél, vagy ha a pályán valamely forgalmi akadály mutatkozik, a figyelmeztető hangjelzést megadni." 11. Este és éjjel a kocsi elején fehér, hátulján vörös színű lámpát kell alkalmazni. 12. A külső végállomáson egy ideiglenes várócsarnokot kell felállítani 14 napi ha­táridő alatt. 13. A kocsiknak a műszaki felülvizsgálatkor megállapított hiányait a megnyitás előtt pótolni kell. 21 A műtanrendori bejáráskor próbamenetet is tartottak, amelyről az Építő Ipar c. lap munkatársa így számolt be: „A próbamentek jól sikerültek: a kocsik hol gyorsabban, hol lassabban haladtak, a szerint a mint a kocsivezetők többé vagy kevésbé fékezték az áramot. Csak a József-kőrúton volt egy-két percnyi fennakadás, a minek azonban nem a szerkezet az oka. A váltóknál várni kellett egy pillanatig, míg a kocsivezető —miként ez a lóvasútnál szokás—a váltót megigazította. A bizottság kétszer tette meg az utat oda meg vissza, másodízben a végett, hogy meggyőződjék, vájjon a kocsik a váltókon rendesen megkerülik-e egymást, és miután ebben a tekintetben is a tett tapasztalatok teljes megelégedésre szolgáltak, ismét elhajtott az új városházára, hogy a tett tapasztalatokhoz képest a további intézkedéseket megtegye". 22 Vagyis, hogy az engedélyesek kérésének megfelelően a megnyitás időpontját július 30-ára ki­tűzzék. A néhány napos haladékot a vasúttársaság a személyzet oktatására és begya­koroltatására kívánta felhasználni. A már korábban felterjesztett szolgálati utasítá­sokat még nem hagyták jóvá, ezért a próbavasúton érvényben levő utasításokat alkal­mazták ideiglenesen a Stáczió utcai vonalnál is (7. ábra). A BVV igazgatója, Balázs Mór július 25-én közölte „A Stáczió utczai villamos közúti vasút forgalmánál alkalmazott személyzetnek" jegyzékét. Az üzletvezető 20 A 2,5 km hosszú vonalnak az Egyetem tér—József krt. közötti szakasza egyvágányú volt, két kitérővel; a József krt.-tól a külső Stáczió utcai végállomásig két vágányt építettek. 21 Az Egyetem-tér—Stáczió-utcza—Köztemető-úti villamos közúti vasútnak és a Podmaniczky­és a Stáczió-utczai villamos közúti vasutak számára a VII. kerületben Kertész-utcza 22. szám alatt megépített központi villamfejlesztő telepnek műtanrendori bejárási jegyzőkönyve, BKOGY II. 208—211. p. 22 Építő Ipar, 1889. 13. évf. 339—340. p. „A budapesti első elektromos vasút megnyitása." 349

Next

/
Oldalképek
Tartalom