A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Barkóczi Jolán: A gépjármű-közlekedés magyar szaklapjai századunk első évtizedében 493

tanács tagja emlékiratában javasolta, hogy a még ki nem épített olaszországi másod-, illetve harmadrendű vasúti hálózat helyett a kisforgalmú helységek között rendszeres automobil járatokkal bonyolítsák le a forgalmat. „Az automobiljáratok nem azért léptettetnének életbe, hogy a vasutakkal versenyezzenek, hanem azért, hogy azokat kiegészítsék."

7 1900 decemberében e lap hasábjain jelent meg az automobilizmus lehetőségeit és pillanatnyi helyzetét a legalaposabban, legrészletesebben és legtárgyilagosabban összefoglaló cikk. Megállapítja, hogy különösen a helyi forgalomban van nagy szerepe az autónak. Ismerteti a géperejű közúti vasutak előnyeit a lóvontatással szemben, és megemlíti, hogy keskenyebb utakon célszerűbb autókat közlekedtetni, mint sínhez kötött járműveket. A lehetséges hajtóerők előnyeinek és hátrányainak ismertetése után e cikk szerzője is a villamos hajtást tartja a legelőnyösebbnek, mert sebessége könnyen változtatható, és nem bocsát ki égési termékeket. Majd pontos adatokkal szolgál az európai nagyvárosokban (Londonban, Rómában, Berlinben, Münchenben) közlekedő géperejű bérkocsikról. Részletesen beszámol a magyarországi próbálkozásokról: Budapesten benzinmotoros, illetve elektromos hajtású automobil bérkocsikra Neumayer Arnold és Kemény Gyula kért engedélyt, de a rendőrhatóság e szerkezetek tökéletlensége miatt az engedélyt megtagadta. Ugyané sorsra jutott a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat kérvénye is, amelyben automobil-társaskocsi járatására kért engedélyt. Az elutasítás legfőbb oka az volt, hogy az Andrássy út és a hidak fakockás burkolatát e kocsik túlzottan rongálták volna. Említést tesz a vidéki próbálkozásokról, és arról, hogy a gépkocsit teherszállításra alkalmazta az Automobilfuvarozó Rt. Megszívlelendőnek tartja Hegedűs Gyula kereskedelmi miniszter figyelmeztetését, aki az automobilok hazai gyártására hívta fel a figyelmet. A cikket e konklúzióval zárja: „Az automobil a jövő közlekedési eszköze."

8 Hasonló elemző, értékelő cikk olvasható a Vasúti és Hajózási Klub közlönyének, a Vasúti és Hajózási Hetilap-nak a hasábjain. „A vasút mint fuvarozó vállalat nagyobb távolságokra és nagyobb tömegek szállítására való. Kisebb személy- és teherforgalom lebonyolítására, főleg ha a közbeeső helyek nem fekszenek egy irányban, és ha az egyébként nélkülözhetetlen forgalom a szokásos eszközökkel kielégítő módon le nem bonyolítható; a legújabb kor forgalmi eszközét, az út szeszélyes kanyargásához és a legkülönbözőbb emelkedésekhez könnyen simulékony automobilt alkalmazhatjuk."

9 Kiemeli a gépjárműforgalom higiéniai előnyeit: „Ha valaki csak egy napon át is szemlélte London szédületes közúti forgalmát, és láthatta, hogy a köztisztaságról a forgalom intenzív sűrűsége mellett a hathatós és állandó utcatisztításról itt szó sem lehet, s a fölkavart utcai szemét millió atomja mint lebeg, a gyalogjárót mintegy ködbe burkolva: az tudja csak méltányolni az automobilizmus megvalósítására czélzó lankadatlan törekvést."

10 Dalmady Ödön, a folyóirat műszaki rovatának szerkesztője így méltatja az első magyar automobil-kiállítást: „Mint egy nagy jelentőségű eseményről akarok beszámolni a magyar automobil club kiállításáról, mely az automobilok térhódítását óhajtotta előmozdítani hazánkban. Mert az automobilizmus ma már nem annyira mint sport, hanem főleg nemzetgazdasági szempontból érdemel különös figyelmet... Nálunk az első kiállításon már elég szép számban láttuk a sportkedvelők mellett az üzletemberek kocsijait, biztos jeléül annak, hogy az idők járását nálunk is megértették."

11 i Vasúti és Közlekedési Közlöny, 1901. évi 111. sz. 1238—1239. p. »U. a. 1900. évi 144. sz. 1252-1254. p. 9 Vasúti és Hajózási Hetilap, 1901. évi 24. sz. 215. p. io U. a. 1901. évi 31. sz. 275. p. n U. a. 1901. évi 26. sz. 237. p. 495