A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Vasúti Szakkönyvtár sorozata 565

A sorozat második köteteként, még ugyanabban az évben jelent meg az alábbi mű: BERECZKY Roland—NAGY Sándor: A gőzmozdony kimérése. Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Bp. 1951. 222. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 2. szám) A gó'zmozdony tartós és megbízható üzemképességének, jó hatásfokú, gazdaságos üzemének alapfeltétele az, hogy alkatrészei feszülés nélkül, könnyen és simán tudjanak mozogni. Alkatrészeit ezeknek a feltételeknek megfelelően legyártani vagy kijavítani csak pontos kimérés után lehet. A szerzó' szerint a MÁV műhelyeiben a múltban meglehetősen kezdetleges kimérési eljárásokat alkalmaztak. Ezek nem tudományosan kidolgozott módszerek, hanem egyes szakemberek személyes tapasztalatai nyomán jöttek létre, s nem is válhattak közkinccsé, ami a munka minőségében hátrányos következményekkel járt. Ezért ebben a könyvben az utóbbi évek folyamán tudományos módszerekkel kidolgozott eljárásokat ismertetnek a szerzők. Az előszó a könyv célját abban foglalja össze, hogy az — szovjet példák nyomán — összefoglalóan ismerteti a gőzmozdonykimérés tudományos módszereit. A könyv négy fejezetre osztva tárgyalja témáját. A bevezető rész áttekintést ad a kimérés fejlődéséről általában, vázolja a kimérés lényegét és néhány eljárást ismertet. A második rész kizárólag a kormánymű kimérésével foglalkozik. A harmadik részben a síktolattyús mozdonyok kormányművének kimérését ismertetik a szerzők, majd a kerékpár, a tengelyek és a szerkocsi kimérésével ismertetnek meg. A negyedik fejezet a Zeiss-féle optikai kimérést, annak eszközeit és technológiáját tárgyalja. Betűrendes tárgymutató és tartalomjegyzék zárja a kötetet, irodalomjegyzéke nincs. A szöveget rajzos és fényképes ábrák illusztrálják. HÁMORI István: Vasúti motoros járművek. Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Bp. 1951. 388. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 3. szám) A könyv a vasúti műszaki dolgozók szélesebb rétegeinek, a motoroskocsi-vezetőknek, motorszerelőknek, technikusoknak és mérnököknek egyformán jó segédeszköze. A téma új szakkönyvére azért is szükség volt, mert a vasúti motoros járművek szakirodalmi feldolgozása a régebbi magyar műszaki irodalomban csak egykét művel szerepelt, s azok is elavultak már. A belsőégésű motorok viszont éppen az utóbbi évtizedekben igen nagy fejlődésen mentek keresztül. Mind nagyobb tért hódítottak a kompresszoros gyújtású nyersolaj- és izzófejes motorok, a feltöltéses és gyorsjáratú motorok is. A kezdeti nehézségek után hatalmasan fejlődtek a gázturbinák, a sugárhajtású motorok és hőlégturbinák. Mindezeket nagyrészt a vasúti járművek hajtására is alkalmazták. A könyv a szükséges fizikai és villamossági alapismeretek után a belsőégésű motorok szerkezeti elemeivel foglalkozik. Ismerteti a korszerű vasúti járművek működésének alapelveit, a hazai motoros járművek jellemző típusait és kezelési szabályaikat. Tárgyalja a tüzelőanyagokat, a porlasztókat, a gyújtást, a motortípusok közül a szívógázmotorokat, a dízel-motorokat, az erőátviteli szerkezeteket, a járművek vezérlését, szerelvényeit, fűtését és fékezését. Irodalomjegyzék, háromnyelvű tartalmi összefoglalás, betűrendes tárgymutató és részletező tartalomjegyzék egészíti ki a kötetet. Rajzos és fényképes illusztrációi jól szolgálják a szöveges rész megérttetését. 572