A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Vasúti Szakkönyvtár sorozata 565

BERECZKY Roland—NAGY Sándor: A gőzmozdony hőtechnikai vizsgálata és számítása. Közlekedés- és Mélyépítés-tudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Bp. 1951. 115. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 4. szám) A mű elsősorban a megfelelő alapképzettséggel rendelkező szakemberek részére ad áttekintést a mozdony feladataitól kezdve e feladatok gazdaságos megoldásán keresztül a gyakorlati vasúti vontatási kérdésekig. Az előszóban a könyv tartalmának rövid összefoglalását találjuk. A szerzők célja a számítási módszerek ismertetésével az, hogy azokat ne csak a mozdonyszerkesztők, hanem az üzemeltető szakemberek is felhasználhassák a mozdony üzemének gazdaságossági vizsgálatához. A hőtani alapfogalmak ismertetése után a tárgyalt anyag elsősorban a meglevő kazánok hőtechnikai méretezésének ellenőrzéséhez ad alapot, de a számítások részletessége a szerkesztési feladatok megoldásához is segítséget nyújt. A kazánokkal kapcsolatos hőtechnikai kérdéseken túl a könyv tárgyalja a gépezet gőzfogyasztásának a problémáit is. A vasúti kocsi és mozdony ellenállásából kiindulva a szerzők kiszámítják, hogy milyen vonóerőt kell kifejtenie a gőzmozdonynak, és ennek megfelelően milyen teljesítményűnek kell lennie a kazánnak és a gépezetnek. Ki lehet számítani azt is, hogy a mozdony milyen terhelésnél és sebességnél működik a leggazdaságosabban. A kötet anyaga végül a menetrend-szerkesztés kérdéseit is érinti, a gőzmozdony gazdaságos üzeme szempontjából. A könyvet forrásmunkák rövid jegyzéke, háromnyelvű tartalmi kivonat, betűrendes tárgymutató és tartalomjegyzék zárja. Számításait grafikonok teszik szemléletessé. KERÉNYI Béla: Vasúti teherkocsik szerkezete és javítása. Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Bp. 1951. 184. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 5. szám) A könyv célja a vasúti műhelyek műszaki vezetői és dolgozói részére olyan ismeretanyagot nyújtani, amelynek birtokában a vasúti kocsijavító műhelyek jó, gyors és gazdaságos munkát tudnak végezni. Az előszó röviden vázolja a kötet tartalmát és szerkezetét, majd a szakmai felhasználhatóság körét, megemlítve, hogy nem tárgyalja a kocsik egyes szerkezeti elemeinek fejlődéstörténetét. A továbbiakban rövid bevezetés és pár soros általános tárgyismertetés után előbb a futómű, majd az alváz, végül a kocsiszekrény részletes tárgyalása következik. Külön fejezet foglalkozik a javítási rendszerekkel és az ezzel kapcsolatos szovjet tapasztalatok ismertetésével. A befejező részben a kocsik mázolása, feliratozása, számozási rendszere, időszakos vizsgálatuk szabályai és eljárásai, s a teherkocsi-építés fejlődésének újabb irányai kerülnek ismertetésre. Rövid forrásjegyzék, háromnyelvű tartalmi összefoglalás, betűrendes tárgymutató és tartalomjegyzék zárják a kötetet. A könnyebb megértést rajzos ábraanyag segíti. KERÉNYI Béla: Vasúti személy-, poggyász- és mozgópostakocsik. Bp. 1951. Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Bp. 1951. 348. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 6. szám) A könyv — az előszó tanúsága szerint — hasonló felépítésű, mint az előbbi kötet. Elsősorban a tárgyalt kocsik javításával foglalkozó műszaki dolgozók számára készült. Első, általános részében külön fejezetekben foglalkozik a vasúti személy573