A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Az alsóvezetékes áramszedés tárgyi emlékei (Dr. Medveczki Ágnes) 597
Nem érdektelen megemlíteni az ún. részvezetékes áramvezetési kísérleteket sem Ezeknél az egymástól 0,5-1,2 m távolságban elhelyezett érintkező gombokrói nyerte a kocsikról lenyúló áramszedő az áramot. E rendszerek közül a Diatto-féle vált a leginkább ismertté, de ebben is megvolt a részvezetékes rendszerek hibájarossz időben a kontaktus rosszul működött. Ezek előrebocsátása után térjünk vissza a Siemens-Halske-rendszerű budapesti alsóvezetékes rendszerhez. A Budapesti Városi Villamos Vasút (BVVV) vonalainál alkalmazott alsóvezetékes megoldást jól szemlélteti a Múzeum régi gyűjteményéből megőrzött, sajnos elég rossz állapotban levő, 1:10 léptékű pályaszakasz modell (3. ábra). Emellett egy rövidebb eredeti pályaszakaszon is tanulmányozhatók e rendszer műszaki megoldásai a Múzeum eredeti járművek és tárgyak csarnokában. Ez a kiállítási objektum két tartóbakon a sínráerősítést, a két áramvezetéket és a köztük mozgó áramszedőt mutatja be a látogatóknak. A Siemens és Halske cég alsóvezetékes rendszerét először 1886-ban bécsi gyáruk udvarán próbálta ki. A rendszer használhatóságát az 1887. november 29-én Budapesten megnyitott 1 km hosszú próbavasút sikeres működése bizonyította. A nagykörúti próbavillamosnál egy 25 cm széles, 35 cm magas falazott'csatornában helyezték el az áramvezetésre szolgáló szögvasakat. A csatornában egymástól 2-2 m távolságra voltak az öntöttvas bakok, amelyek a csatorna felett futó sínt is tartották. A próbavasút szerkezetétől a BVVV többi alsóvezetékes vonalán alkalmazott szerkezet csak néhány részletében különbözött. A leglényegesebb különbség az volt, hogy ezeknél már betoncsatornát készítettek, és a tartókengyeleket eevmáshoz közelebb (1,2 m) helyezték el. Ezek után nézzük részletesebben a budapesti alsóvezeték szerkezetét. A tartóbakok (4. ábra) egy felül nyitott, felső szögletein lekerekített négyszögletes keretből álltak, belső üregük tojásdad alakú. Magasságuk 56 cm, szélességük 58 cm a belső üreg mérete 32x27 cm. A keretek oldalszélessége 18 cm. Az öntöttvas bakok egyrészt a betoncsatorna merevítését szolgálták - a csatorna készítésekor a sablontartó feladatát is ellátták. Másrészt - s ez volt a fontosabb a sín és az áramvezetékek alátámasztására és rögzítésére is szolgáltak. A felépítmény Haarmann-féle csatornasínekből állt, az áramvezető csatorna feletti íkersm a bakokra volt szerelve úgy, hogy a két szál közötti 33-40 mm-es hézag a csatornanyílás folytatását képezte; ezen a résen nyúlt le az áramszedő a csatornába A sínek ráerősítése a tartóbakokra bordás szöglethevederekkel történt, ezek egyúttal a sín csavarodását is gátolták. Annak megakadályozására, hogy a kövezet oldaln Z°T S A a , hevedercsavarokra nehezdjék, a bakokat megfelelő kiszögellésekkel látták el. A sínpár másik szálát alkotó csatornasínt kavicságyazatra fektették. A vá3. ábra. Alsóvezetékes pályaszakasz modellje a Múzeum régi gyűjteményéből
