A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Az alsóvezetékes áramszedés tárgyi emlékei (Dr. Medveczki Ágnes) 597

4. ábra. A BWV-nél alkalmazott tartóbak és áramvezető szögvas a Múzeum kiállításán gánytávolságot a kövezet alatt elhelyezett Összekötő rudakkal biztosították. Már a próbavasútnál, de a későbbi vonalaknál is úgy oldották meg a csatornasínek illesztését, hogy az illesztési pontok a sínszálakon ne egy helyen legyenek, így kiküszöbölték a kocsik nagyobb zökkenését. Az alkalmazott csatornasín miatt a kocsikerekek nyomkarimája a keréktalp közepén volt. A budapesti alsóvezetékes rendszer — a legtöbb ilyen rendszerhez hasonlóan — kétpólusú volt, az áram oda-, illetve visszavezetésére egy-egy 60 X 60 x 8 mm-es szögvasat alkalmaztak. Az áramvezető szögvasak tartóit porcelán szigetelőkkel borították, amelyeket a tartókengyelek megfelelő vízszintes elrendezésű henger alakú nyílásaiba szigetelőanyaggal való beöntéssel erősítettek meg. Az áramvezetőket a csatornában úgy helyezték el, hogy az abba esetleg bejutó eső vagy sár azokra ne hullhasson. Az áramvezető csatornákban helyenként tisztítóaknákat alakítottak ki, ezeket a városi csatornával is összekötötték. A betoncsatorna esését úgy állapították meg, hogy az abba bekerülő víz szintje még erős esőzés alkalmával se érhesse el az áramvezetőket. A csatorna tisztításához olyan lapos falapátokat használtak, amelyek anélkül, hogy az áramvezetékhez értek volna, a csatorna résén lenyúlva a csatorna alján összegyűlt szemetet a tisztítóaknákhoz tolták. A forgalom zavartalanságának érdekében a hatóságok a tisztítóaknákból a szemét kiemelését éjszaka javasolták elvégezni. A BVW vonalain használt alsóvezetékes áramszedőt az 5. ábrán mutatjuk be. A 65x50x20 cm méretű áramszedő hajón alul középen egymással szemben két öntöttvas csúszósaru látható, ezek keményfa hasábokkal vannak a lapos rugóktól el601