A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Vedres István 1805. évi javaslata a Duna—Tisza csatornáról (Barkóczi Jolán) 591

csatorna megépítésével az Alföldön termett gabonát sokkal könnyebben és olcsóbban lehetne elszállítani, a kereskedelem fejlődése előnyére válna az Alföld mezőgazdaságának. A mű első oldalain a szerző sorra veszi a magyarországi folyókat a hajózhatóság szempontjából. Megállapítja: „Volnának tehát Vizeink Hazánkban elegendők, de nem alkalmaztattyuk arra, dmelly végre d Természet nékünk azokat ajándékozta; Jobban szeretünk Katóval szárazon járni, és Terheket is szállítani, mint vízen; pedig ez nékünk sokkal kevesebb fáradságunkba, és költségünkbe kerülne, annyival inkább, mivel: Kereskedő, vagy Teher szállító Utaink sok helyeken igen alá való állapotba tartattatnak! A* Hajón való szállítás nagyobb mennyiséggel, és kevesebb erővel járván, mezei gazdaságunkat szemlátomást gyarapítaná, 's pénzünket szaporítaná.''''

2 A szárazföldi szállítás nagy károkat okoz: „Hazánkban a Teher szállításnak szörnyű drágasága, magát a? tehernek az árát tsak nemföllül haladván, d kereskedőket a' Jószágnak megvételétül egészlen elijeszti; 's azért is mi tulajdon fáradtságunknak gyümöltsét se helybe el nem adhat tyúk; se pedig másuvá, az eladás piartzára nem vitethettyük* .. .mert itt az AllföldÖn többször vagyon bő esztendő, mint középszerű d Gabonára nézve: szűk pedig ritkán van... E végett d Gabona egymásra terem; nints d ki megvegye, 's elhordgya; rakásra dohosodik a Vermekben; vagy megzsizsikesedik d Hámbár okban; elfötsérlödik tehát... kevés adódván el, vagy semmi; nem kap pénzt d szegény ember; nem viheti pedig sehová; sok a dolga, nem ér reá... A' Teher szállításnak szörnyű drágasága tehát eggyik oka annak, hogy mi d magunk Termesztvényit illendő haszonnal el nem adhat tyúk."

4 A kor technikai színvonalán nagyobb mennyiségű árut csak vízi úton lehetett elszállítani. Vedres István 8 pontban összefoglalta, hogy hol érdemes csatornát építeni. E feltételek szinte kivétel nélkül gazdasági szükségességet és lehetőségeket vettek számba, a műszaki szempontokat csak megemlíti. Ott kell csatornát építeni, ahol nagy a termés, de kevés a lakosság, így a teherszállítás drága; a központi fekvésű mezőgazdasági és kereskedelmi központokat kell összekapcsolni; ott kell a csatornát megépíteni, ahol a jövedelmezőséget már előre ki lehet számítani. A szerző részletesen elemezte, hogy a tervezett Duna—Tisza-csatorna tiszai torkolata melyik városnál elégítené ki leginkább az általa az előzőkben felsorolt feltételeket. Szembeszáll azokkal, akik a szolnoki torkolat mellett érvelnek. „Az bizonyos: hogy Moldva, Oláh és Erdély Országoknak nagy része, valamint szintén Debretzen tájéka is, Szolnokon keresztül szállittya Pestre d maga terheit, és így: az ott lévő Ország uttyán, szüntelen járnak, kelnek d Teherezők; de az d kérdés: vallyon le fogják-e' rakni ezen szekerek a' Terhet Szolnokba? hogy az, onnét tovább Pestig, az ott építendő Tsatornán vitettessen ? És felvállalhatnak-e

9 ők ottan mindég más Terheket? vagy pedig tsak üressen mennek haza? Erre azt mondom: gyakran megtörténhetne, hogy: azon portékákat, mellyeket d Pesti, vagy más helybéli Kereskedők d Tsatornán Szolnokig leszállítanának, az Erdélybül, Oláh "s Török Országbul, vagy más hunnan terhet hozó, és lerakodó Szekeresek Szolnokban újjá felraknák, és vissza vinnék Hazájokba. De ez átallyába meg nem alhat mind addig, valameddig Szolnokba, annyi Portékás Tárházak nem lesznek, mint Pesten; vagy ollyan kereskedő Város nem lészen, mint Pest

5

... A Szolnoki Tsatorna tehát: d Föl földi, Bétsi, Ausztriai, és más külső Tartományok Termesztvényeinek, és Kézműveinek d Tisza mellyékire, az azon 2 Vedres István: A' Tiszát a' Dunával öszve kaptsoló új hajókázható tsatorna. Grünn Orbán, Szeged, 1805. 8—9. p. 3 U. a. 10. p. 4U. a. 12-13. p. 5 U. a. 27-28. p. 38 A Közlekedési Múzeum évkönyve IV. 593