A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Vedres István 1805. évi javaslata a Duna—Tisza csatornáról (Barkóczi Jolán) 591

túl lévő Vármegyékbe, Erdélybe, 's továbbá való leszállítására szolgálhat leg inkább. Ez által az Alföldi, Tisza, Maros, Kőrös mellyékiek mindétig meg nyerik azt, hogy a Fölföldrül jövő jószághoz könnyebben juthassanak, mint eddig; de d szegény Fölföldiek ezen Tsatorna által, az Allföldnek, ha tőle várnak valamit, igen kevés hasznát veszik."

6 < A Dunát és Tiszát összekötő csatorna tiszai végpontját Vedres István Szegednél tervezte. E javaslatában biztosan közrejátszott lokálpatriotizmusa, de e választását komoly érvekkel is alá tudta támasztani: „A* Tisza portyán, tsak ugyan nints nevezetesebb helly egy is Szeged Várossánál, se nagyobb; és a' mellynek lakossai d Gazdaságos kereskedést annyira űznék; öszve járják ezek, nem tsak Magyar, hanem: Lengyel, Erdély, Oláh, Slavonia, és Horváth Országokat is; a' hol tudni illik éreznek valamit, hoznak, visznek oda mindeneket, 's úgy kapadoznak; de mind kevés ez még arra, hogy d hajókázható Tsatorna torkát meg érdemellye Szeged Várossá. A

9 mi őtet érdemesnek teszi méltó képen arra, az az: hogy d Maros vize, melly Erdély Országnak közepénfut keresztül, d Város mellett jöjjön d Tiszába; hogy d Kőrös vizei is, ezen Vármegyében, Tsongr adnál, és pedig, d mi több: föllülröl szakadjanak d Tiszába; ide ereszthetik Bihar, Békés, Tsanád, Arad, Torontál, Temes, Krassó Vármegyéknek nagyobb részei, d Kőrösökön, Maroson, és Bogén d magok Terméseit; valamint szintén: d mi tsak Máramarostul fogva d Tiszán; Erdély Országbul a" Maroson; d Száván, Tóth és Horváth; a Dunán Török Országbul egyenessen szokott jönni; mind ide jöhet, 's jön is szüntelenül, mért ne volna hellyes tehát, ezen utakat tovább Szegedrül, egyenessen Pest felé is felnyitni? hogy Hazánk középső, és legfőbb Várossait ezen Tájjékokkal egyenessen, egy Tsatorna által, legkurtább, 's leghasznosabb úton egyesíthessük? 's fellyebb: Fejedelmünk lakó Várossát Bétset is ezekkel öszve kaptsolylyukri Vedres István alapos számításokat végzett a csatorna építésének költségeiről és várható hasznáról. Figyelembe véve a csatorna építéséhez szükséges földmunkákat, a „rekesztők" árát, a csatornát megépítő majd fenntartó szakemberek, munkások és tisztviselők bérét stb., majd az elkészült csatornán szállítandó különféle áruk értékét, a szerző úgy látja, hogy e csatorna évenként 18% jövedelmet hajthatna. Jövedelmezőségét növelni lehetne azzal is, ha az alföldi városok is építtetnének rekesztőket, és az érintett földbirtokosok robottal is segíttetnék a munkát. A csatorna hasznát elsősorban az Alföld gabonatermelői látnák, de valamennyi fogyasztó — Vedres István szóhasználatában „emésztő" — is érezné a mezőgazdasági termények árának csökkenését. E csatorna lehetőséget nyújtana arra is, hogy az ország szükségletein felül termett gabonát exportálni lehessen. „Gyarapodván evvel d mi Mezei gazdaságunk, ha sokkal többet termesztünk, mint d mi belső szükségünkre kívántatik, mi lenne az ö természeti következése? az: hogy d szomszéd Országokba, 's d Tengerekre is szabadon kivihetnénk Termesztvényünket! Mihellyest tehát ezen Szegedi hajókázható Tsatorna tökélletes állapotban fog lenni, azonnal az Adriai Tengerre, d Gabonával való kereskedés is, mellybül fel számlálhatatlan jövedelmet várhat édes Hazánk, divatban fog jönni'."

8 A csatorna zavartalan forgalmának biztosítására Vedres István javasolta, hogy a Szeged melletti Maty eret elzárva, ott a Tiszán téli kikötőt és hajójavító műhelyt hozzanak létre, akár több ezer hajó számára is, valamint azt, hogy a katonaság által már úgy sem használt szegedi várat hatalmas „gabona tárházzá" alakítsák át (3. ábra). 6U. a. 33-34. p. 'U.a. 41-42. p. 8 U. a. 69. p. 594