A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Vasúti Szakkönyvtár sorozata 565

Elektrodinamikus vasúti biztosító berendezések. II. kötet. Szerk.: GRÓF József, írták: DUDOK Gyula, SZŰCS Tamás és VEREBÉLY András. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1968. 264. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 26. szám) A vasúti közlekedés biztonságának alapvető feltétele az irányító központok és a kapcsolatos jelzőrendszerek fokozott automatizálása. Az elektrodinamikus vasúti biztosító berendezések I. kötete megismertetett az alapvető fontosságú szerkezeti elemekkel, alkatrészekkel. Az állomási biztosító berendezések hazánkban leggyakoribb típusainak, valamint a gurító-pályaudvari berendezéseknek szerkezeti és rendszerbeli ismertetése volt szándéka a szerzőknek a II. kötet megírásakor. A könyv hasznos segítséget nyújt a szakágazati mérnökök, technikusok, szakmunkások tudásának elmélyítéséhez. Az előszóban a szerzők közlik, hogy 1963—66 között a régi jelzési rendszerről az új, sebességjelzésen alapuló jelzési rendszerre tértek át Magyarországon a vasutak. Az új jelzési rendszerhez átalakított áramköröket a berendezéstípusoknál külön-külön ismertetik. A könyv két fő részre oszlik. Az első részben az állomási biztosító berendezéseket tárgyalja. Külön fejezetekben a kapcsológombos állomási elektrodinamikus biztosító berendezést, a jelfogófüggéses állomási mechanikai biztosító berendezést és a jelfogófüggéses állomási elektrodinamikus biztosító berendezést ismerteti. A második részben pedig a gurító-pályaudvari berendezéseket, az önműködő váltóállító berendezést és a gurulási sebességet szabályozó berendezéseket írják le. A kötetet irodalomjegyzék és tartalomjegyzék zárja le. Gazdag rajzos és fényképes ábraanyag illusztrálja. A huszonötödik kötet előszavában jelzett III. kötet, amely a Dominó-rendszerű állomási biztosító berendezéseket tárgyalta volna, vagyis a sorozat 27. kötete azonban már nem jelent meg. így a Vasúti Szakkönyvtár sorozat lényegében csonkán — az eredeti kiadási terv kötetszámának körülbelül a felénél — lezárult. A kezdetben nagy lendülettel megindult munka egy idő után egyre lassabban haladt, s végül is megállt. A sorozat megszűnését a szaksajtóban nem indokolták, és a további kötetek elmaradását nem hiányolták. E jelenségnek nyilván több összetevője is volt. Az egyik mindenesetre az, hogy a tulajdonképpen kezdeményező: a MÁV Szakoktatási Tanács az első kötetek megjelenése után rövidesen megszűnt.

7 A sorozatot egymás után három kiadó is gondozta, és ezzel is egyre messzebb került az igény forrásától, a MÁV-tól.

8 Szerepet játszottak a könyvkiadás gazdaságossági kérdései, a vasúti szakkönyvek terjesztési problémái is. A sorozat köteteinek megjelenése — különböző okok miatt — egyenetlen volt, a tervezetthez képest hosszú időre nyúlt, s időközben a közlekedési tárca vezetésének elgondolásai is változtak. Mindez többszörösen is befolyásolhatta egy ilyen szakmai kiadványsorozat sorsát. 7 7.843/538/1951.

1. 3. C. sz. rendelet. MÁV Hivatalos Lap 1951. évi 31. sz. 377. p. A MÁV Szakoktatási Tanács megszüntetése. 8 A Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat 1952 májusáig adta ki a Vasúti Szakkönyvtár köteteit, ezután lépett helyébe a Közlekedési Kiadó. 1955-től a kiadást a Műszaki Könyvkiadó végezte. 585