A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311
A rendőrség Tápai György fűtőt, Szávoszt Ferenc pályaőrt és Nagy Mihály gépészt június 18-án előzetes letartóztatásba helyezte; utóbbit kihallgatása után, a fűtőt és a pályaőrt pedig 24-én szabadlábra helyezték. A gépész vallomása szerint a gép kezelését „... csakis szakértőre szabadna bízni, még akkor is, mivel a siklón alkalmazott fék úgy kívánja, csak egy nagyobb testi erővel bíró gépészembert. A fék ugyanis egy gyengébb embert könnyen le is vet a helyéről.'''' [36] A vizsgálat kiderítette, hogy a bajt tulajdonképpen az okozta, hogy a kocsikon nem égtek a jelzőlámpák és így a fűtő nem tudott idejében (félpályától) fékezni. Felvetődött a sikló vezetőségének felelőssége is, mivel az állomásokon nem volt semmiféle kötszer. A rendőrség a pályát egy hétre lezárta, de az üzemszünet tartamáról, valamint az eljárás eredményéről semmi biztosat nem tudunk. Szinte humorosan hat egy híradás, amely arról -szól, hogy az alsó kocsiban volt utasok közül csak 11 ismeretes, ugyanis a többiek nem jelentkeznek. „Most is úgy lett ismertté egy, hogy összerongyolódott frakköltönyeért 100 forint kárpótlásért folyamodott az igazgatósághoz. De leginkább érdeklődik a bíróság egy rendjeles úr iránt, ki a miniszterelnök estélyéről a siklóig kísérte a vendégségben volt külföldi hírlapírókat, s mikor a személyzet kijelentette, hogy aznap nem indíthatnak már több kocsit, a rendjelére mutatott s a nevét is megmondva, parancsolta, hogy még egy kocsi útnak iduljon. így vallott a fűtő és pályaőr, akik azonban megnevezni nem tudják az illető magas állású urat." [38] A baleset egyetlen pozitív eredménye volt, hogy a következő évben szabályrendelet jelent meg a „géperejű hegypályák (siklók) közlekedése tárgyában" [40]. Érdekes az ezzel kapcsolatos közgyűlési határozat 55 , amely egy közelebbről megnem nevezett korábbi „a földfeletti síkpályákkal bíró géperejű közúti vasutak szabályrendeletéré''' hivatkozik. Ennek 30. § c) pontját a következőkkel egészíti ki: „Megjegyeztetvén, hogy a kocsik belsejében állóhelyek egyáltalán nem engedélyeztetnek." A szabályrendelet jóváhagyása végett az 1887. évi alaprendelet [23] értelmében a belügyminiszterhez terjesztendő fel. Üzemi és forgalmi adatok A következőkben igen hézagosan rendelkezésre álló és különböző források alapján igyekezünk némi képet alkotni a Budai Hegypálya személyzetéről, szállítási teljesítményéről, valamint anyagi helyzetéről. A sikló személyzetének létszáma az idők folyamán többször változott. Az 1888. évi szolgálati utasítás szerint [24] a forgalmi személyzet: „Naponta a rendes szolgálatot 3 kalauz teljesíti és pedig: Kettő — az 1. számú vagy író és a 2. számú vagy söprő — az alsó csarnokban és egy — a 3. számú vagy fenti — a felső csarnokban." Fizetésükről csak 1907-ből, a Népszava egy „Kizsákmányolt munkások" alcímű cikkéből van tudomásunk [50]. Eszerint a kalauzok fizetése 18 éve 36 és 40 forint; 55 A közgyűlés 1221—97. sz. határozata. Tárgyaltatott a bizottmány és tanács 22.531/1897—11. számú előterjesztése, a budapesti géperejű hegypályák (siklók) közlekedési rendjére vonatkozó szabályrendelet ügyében. 345
