A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311

Ezzel szemben a BSZKRT 1935. évről szóló üzletjelentésében a következőket olvashatjuk [71]: „A Budai Hegypálya a magántársaság engdélyidejének lejártával, 1932. január 1-én székesfővárosra háramlóit, a székesfőváros pedig az üzem vitelét vasútvállalatunkra bízta. Az erre nézve vasúttársaságunk és a székesfőváros között létrejött szerződést, amelyet a székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1934. évi december hó 19. napján tartott közgyűlésében hozott 393/1934. közgy. sz. határozatával elfogadott és kormányhatósági jóváhagyásra felterjesztett, a m. kir. belügyminiszter úr — 1935. évi október hó 11-én 118.719/1935. V. szám alatt kelt rendelkezésével a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrral egyetértőleg — jóváhagyta." Az idézetben hivatkozott szerződés

53 a szokványos megállapodásokat tartalmazza; talán csak az 1 § néhány sorát érdemes itt érdekessége miatt közölni: „A székesfőváros a Beszkárnak kezelésre, használatra és üzemvitelre átadja, a Beszkár pedig a székesfővárostól kezelésre, használatra és üzemvitelre átveszi a tényleges helyzetnek megfelelően 1933. évi január hó 1-től kezdődőleg és 2013. évi január hó 1. napján reggel 5 órakor végződő időtartamra a székesfőváros tulajdonát képező Budai Hegy pályát az idecsatolt leltár szerint..." A nyitott kérdés tehát, hogy mikor került a főváros tulajdonába a sikló; meghosszabbította-e a koncessziót, vagy pedig az üzem vitelét a régi társaságra bízta 1931. december 31-ig? Nem nyújt ehhez egyértelműen támpontot a hivatalos lapban 1928 szeptemberében megjelent következő rövid közlemény sem [66]: „1107/1928. szám. A Budai Hegypálya Társaság cég megszűnésének a cégjegyzékbe bevezetése iránt a budapesti kir. törvényszék az eljárást megindította. Kifogások bejelentése 45 nap alatt." A sikló balesete A Budai Hegypálya 75 évi üzeme alatt egyetlen baleset fordult elő, 1896-ban, amelylyel a korabeli sajtó meglehetős részletességgel foglalkozott [33—39]. Hivatalos dokumentumok híján a közölt cikkek alapján foglaljuk össze röviden a történteket. Június 17-én a miniszterelnök estélyt rendezett, amelyen részt vettek a millenniumi ünnepségek alkalmából hazánkban tartózkodó külföldi újságírók. Ezek egy csoportja éppen a sikló üzemzárásának időpontjában, este 11 órakor indult lefelé a Várból. Kísérőjük utasítására még egy menetet indítottak. A felső kocsiban még a megengedett 24 főnél is többen helyezkedtek el. A gépész — akinek rendes munkaideje 1/2 11-ig tartott — a forgalomra való tekintettel kb. 11-ig helyén maradt, majd a fűtőre bízta a gépet. A nyilván kellő gyakorlattal nem rendelkező ember elindította a menetet, de a kocsikat nem tudta kellő időben lefékezni, s így ezek nagy erővel csapódtak a homlokfalakhoz. Az alsó kocsiban levő személyek közül egy kapott könnyebb agyrázkódást és többen megsérültek a kitört ablakok üvegszilánkjaitól. A felfelé haladó kocsiban egy utas tartózkodott, aki — mint utóbb kiderült — állt [34]; ő volt a legsúlyosabb sebesült, mindkét alsó lábszára eltörött.

54 53 KM arch.; Szerződés. Melyet egyrészről Budapest Székesfőváros Közönsége..., másrészről a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, budapesti bejegyzett cég... az 1922. évi december hó 27. napján kelt alapszerződés 3. §-ának 2. bekezdése alapján a Budai Hegypálya kezelése, hasznosítása és üzemvitele tárgyában ... kötöttek meg. 12 soksz. lap. 54

A sebesült: „prileszki Prileszky Károly, a kir. udvarmesteri hivatal főtisztviselője"... „dr. Kerzel udvari orvos a király megbízásából állapotáról mindennap kétszer tesz jelentést ő felségének. ..". Egyébként 1920-ban még élt, és a társaság fizette neki az évi 1000 korona kártérítést [59]. 344