A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

ről ugyanakkora idő alatt nagyobb tömegű felhevített víz és gőz emelkedik fel, s ezért összességében az odavezetett hőmennyiség azonos nagyságrendű fűtő- és gőzkészülékekben bármilyen magasságban, azonos idő alatt egyforma lesz. Ezzel ellentétben egy hosszabb gőzcső alkalmazásánál, nagyobb magasságnál, nem tekitve az odavezetett felhevített anyag magasabb fajlagos hőfokát, a megelőző nagyobb lehűlés miatt egészében kevesebb melegmennyiség fog a hűtőszerkezetbe kerülni. Azok a törvények, melyek a hűtőszerkezet nagyságának meghatározására és a felhasznált hűtő-, illetve befecskendező-víz mennyiségére vonatkoznak, elsősorban, mint minden más gőzgépnél, egyedül csak a fűtőfelülettől, valamint megszerkesztésének és kivitelezésének tökéletességétől függenek, miután itt és ott a fűtőkészülékeknél, melyek nagyságban, szerkezetben és fűtőkészségben egyformák, a vízzel és gőzzel egyforma időben egyforma melegmennyiséget kell közölni. Miután azonban itt épp úgy, mint másutt, kívánatos lenne a legjobb sűrítés, ezért célszerűbb több hűtőanyagot használni, mint kevesebbet. Ha tehát igaz például az, hogy 20 négyzetláb tűzfelület 1 másodperc alatt 1 köbláb 1 atmoszféra nyomású gőzt ad, akkor egy 200 négyzetláb felületű gőzkészülék 1 másodperc alatt 10 köbláb 1 atmoszféra nyomású gőzt képes előállítani, azaz 1 perc alatt 600 köblábat. Ha tehát Bernoulli kísérletei helytállóak, hogy ugyanis 25 köbláb gőz előállítása 1 atmoszféra nyomással és 100°-on 1 font (párisi mérték szerint) vizet fogyaszt el, és hogy ennek a mennyiségnek kondenzálásához ötször annyi 0°-os víz befecskendezése szükséges, hogy a kondenzált vizet az eredeti kiinduló hőfokra lehessen leszállítani, akkor a szükséglet 120 font befecskendező-víz percenként a hűtőszerkezetben, vagy ehelyett megfelelő nagy mennyiségű külső hűtővizet kell odaszállítani. Ha most itt egyelőre feltételezzük, hogy egy ilyen berendezésnél körülbelül 32 láb szabadesési magasságot véve alapul, percenként kerek számban 240 köbláb vizet szükséges felemelnünk (s ehhez egy olyan gőzszerkezet tartozik, amely percenként körülbelül 600 köbláb 100°-os meleg gőzt képes előállítani), akkor egészen biztos, hogy a teljesen kielégítő kondenzációhoz kb. 10 köbláb vagyis 700 font 10° hőmérsékletű befecskendező-víz, vagy ennek megfelelő mennyiségű hűtővíz szükséges, és a kondenzált vizet ezzel kb. 30°-ra lehetséges lehűteni. A mellékelt rajzon látható, hogy a sűrítés hűtővíz segítségével történik. Különben nem kell különösen tartani a hűtő- és befecskendezővíznek a kb. 80 láb magas hűtőkészülékhez való felemelésétől, mivel a felesleges vízmennyiség a hűtővizet egy egyszerű készülék segítségével maga is képes felemelni, vagy pedig minden berendezés nékül, az emelő erő nagyrészét az üzemi vízmennyiség bővítésével is ki lehet nyerni. Megoldható például egy kis nyomószivattyú segítségével, amely az ,A' víztartályból, vagy bármilyen más forrásból nyeri a vizet, és annak mennyiségét természetesen mindig ki is egészíti. Itt én is i. jelzés alatt egy ilyen kis szivattyút adok meg a víztartályhoz, melynek csöve az állásfákon át száll fel, egyébként ez csak ötlet, mintegy mindenki által ismert dolog, melyet itt csak megemlítettem. Megjegyzés: Egyébként teljesen mindegy, hogy 600 köbláb vizet légüres térben 32 lábra, vagy pedig 240 köblábat a felszállócsőben 80 lábra emelek-e fel. A súly és hosszmértékek Bernoulli szerint tehát párisi mértékkel, a hőmérséklet a 100°-os skála szerint van felvéve. * Most térjünk át az annyira lényeges ejtővezetékre, amelyek a sűrített gőzt vezetik fel, és amelyek az ilyen nagy magasságban csak igen nehezen hozzászerelhető lég- és melegvíz szivattyút akár teljességgel is nélkülözhetik, és amelyek a súrlódási veszteséget teljesen kiküszöbölhetik, a légköri levegő belépését pedig teljességgel elzárják. Miután ez az ejtőcső több, mint 32 láb hosszban halad lefelé, és végül maga is a víztartályba torkollik, ahol a felszálló vízhez a légköri levegő nem férhet hozzá, így az ejtőcsőben levő víz egyensúlyba jut az üzemvíz-tartály felületére nehezedő légköri 242