A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

nyomása Majd a kiöntőcsőben levő lapszelep is becsukódik, melynek ellenállása pedig a legnagyobb — tudniillik egyenlő a vízoszlop nyomásával —, mínusz egy atmoszféra nyomás, melyet a vízoszlop az emelőbe kinyom, és ezután a víz megkezdi beáramlását a kiöntőszekrénybe. Ez a művelet itt azonban alig észrevehető pillanatok alatt egymás után történik, ezért a gőz nagyobb nyomása közvetlenül a vízen át azonos időben jelentkezik. Ha a vízpadot a vízemelő köbtartalmának kétszeresére rendeztük be, vagyis ha a retesz 9 hüvelyk magas, és így a vízemelő egyszeri béltartalmát képező vízmennyiségtől kezd kinyílni, akkor először egy ilyen mennyiségű vizet szükséges ráönteni. Ha viszont négyszeres vízmennyiségre számítottuk ki, akkor a vízemelő kettős köbtartalma az a mennyiség, amelynél a retesz még zárva van, és ezt a mennyiséget kellene a vízpadra juttatni. Ha az emberek ezt már korábban elvégezték, akkor, amikor a vízpadra a víz a kiöntőszekrényből kifolyik, a szabályozóretesz lassanként kinyílik, és a mű mozgásba jön. Kezdetben a külön reteszen keresztül arra a vízfalra jut el, amely a szivattyúkat — azoknak különböző fajtáit, a sűrítő-, táp- és tartalékvíz-szivattyúkat — és a csappantyút hajtja a sűrítő- és hűtőcsövek köpenyén a befecskendező víz számára. Akkor, amikor a teljes vízmennyiség egészen az úszó magasságáig felnyomul a vízemelőből, az úszó irányitórúdjának felső foga a szabályozó emelőkarján függ, s az úszó a vízszintssüllyedés tartama alatt nem tud már visszasüllyedni, hanem minél jobban esik a vízszint, súlyának annál nagyobb része függ a fogon, és amikor már alsó felülete a vízszintet el sem képes érni, egész súlyával arra törekszik, hogy a szabályozó emelőkarjával a csappantyút elfordítsa. Először elzárja a gőz belépését, azután kinyitja a levegő vagy sűrítő csövét, és a közlekedést megteremti a vízemelővel. Miután a gőz belépésénél a sűrítoszivattyú mozgásban volt, és a hűtőcsőrendszert légmentesítette, a kondenzátor megnyílásánál a gőz azonnal szabad utat keres, nyomása esik, és a sűrűsödés részben abban a pillanatban létrejön. Az egy egész atmoszféra nyomásával ellenálló lapszelepet a kiöntőcsőhöz kell csatlakoztatni, s így a gőznyomást csökkenteni. A szívócső lapszelepe azonban csak állandó, folyamatos kondenzációnál és a gőz lehűlésénél tud kinyílni, ha feszítőereje kisebb, mint 1 atmoszféra ellennyomása, mínusz a vízoszlop a szívócsőben. Ennek jó sűrítésnél nagyon hamar be kell következnie. A víz előbb az úszóval együtt felszáll a vízemelőben, s amint az úszóházat elérte, ismét bezárja a sűrítőcsövet. Kinyitja a gőz számára megint a nyílást, és ez a vizet ismét kinyomja stb. És ez így megy állandóan, amíg csak valamennyi edény légmentesen el van zárva, a megkívánt gőznyomás 2—3 atmoszférával a légköri nyomás fölött van, az ütemváltási időben mindig előállítva, jól kondenzálva, és a víz egyenletes kifolyása a megadott utasítás szerint gondosan biztosítva. Ha (mondhatnám túlzott) tüzelőanyag-takarékosságot akarunk elérni, akkor bálnavadász-rendszer szerint egy kisebb és egy nagyobb gőzhengert, illetve egy alacsonyabb és egy magasabb vízemelőt lehetne beállítani, és az elhasznált gőzt az alsó vízemelőből először a felső vízemelő vizének kinyomására (melynek kétszeres méretűnek kellene lennie, és csak a feléig megtöltve) elhasználni. Ebben az esetben az alsó vízemelő részére 16 láb hosszú szívócsövek szükségesek, a felső részére pedig 28 láb hosszúak. A felső vízemelő kiöntőcsövének 12 lábnyira az alsó vízemelő kiöntőszekrényébe be kell vezetődnie, s így tovább. Egy ilyen gőzsűrítőgép nagy előnyei minden más közönséges gőzgéppel szemben szembeötlőek, mert: Először: Ennek hajtóereje a vízig, alig a felébe kerül egy azonos hatású gőzgépének. Miután az értékes és bonyolult géprészek, mint gőzhenger, dugattyúk és vonó232