A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

Minthogy a szivattyú egész nyomását (amint az később bemutatásra kerül) a vízszabályozó kiegyenlíti és a töltés kezdetén csak a regulatorból jövő, mindig egyensúlyban levő vízoszlop kis nyomása és a semmi ellennyomással rendelkező' vízcsőbe való beáramlás részben a szelep zárására irányul, már ezek néhányán levő egész kis ellensúly elegendő, hogy a zárást megakadályozza. Amikor minden cső megtelt, a gőzfejlődés folyamatban van, a vízszabályozó üzeméről a víztápszivattyú működtetése útján akár emberi, akár gépi erővel gondoskodunk, abban az esetben a nyomás és ellennyomás a vízszabályozóból a gőzfejlesztő csövek felé és azokból vissza, egyensúlyban van vagy a következő percben az egyensúlyba beáll, ezért a szelep zárására irányuló hatás, amíg a csövek egészben vannak, egyáltalán nincs. Amikor azonban valamelyik megpattanna, úgy annak reakciója az atmoszferikus nyomást és annak akcióját, a lényegesen nagyobb gőznyomást egyenlíti ki, ami egy Watt rendszerű alacsony nyomású pl. 8 font négyzethüvelyk-es gőzgépnél már közel 1 1/2 font nyomásnál mindkét szelepet rögtön bezárná és állandóan zárva tartaná; így csak ebben az egyetlen vízcsőben levő víz és gőz juthatna a tűztérbe. Ennek az egyetlen meghibásodott csőnek a lezárása által sem a többi víz-, sem a gőz-közlekedőcsövekbe a vízközlekedés és a gőzszállítás, ahogy az pedig látszana, a legkevésbé sincs zavarva. A vízszabályozó A tűzkamrában a közlekedő csövek oldalán egy különleges edény van elhelyezve a következő elrendezésben és összeköttetéssel: A tápszivattyúból egy vezetőcső megy ki, amelynek összeköttetése van a regulátor fenekén és fedőjén levő edénnyel (az alsórész és fedélrész), a fenéknek és a tetőnek nyílása van ebbe az alsórész és fedélrészbe, amit tányérszelep zár el, amelyen egy vaspálcára erősített s a külvilágtól hermetikusan elzárt üres cső (úszó) szorosan ráerősítve ül és az úszó süllyedésével vagy emelkedésével nyílik ás zárul. Azáltal hogy a szivattyú nyomása felül a szelepek nyitására vagy zárására, vagy ami azzal egyenértékű, az úszópálca le- vagy felszállására hat, ez teljesen felemelkedik. Viszont a gőz nyomásának, amely azonos erővel a felső szelepet zárni és az alsót nyitni igyekszik, az úszó emelkedésére vagy süllyedésére nincs hatása. A vízhozzáfolyás nyitása vagy zárása tehát csupán csak az úszó helyzetétől és saját súlyától függ, s bár magából a vízszabályozóból a vízoszlop súlya mint túlnyomás az úszópálcát süllyeszteni és a szelepet nyitni igyekszik, ez viszont a regulátor magasságával egyenlő vízoszlop súlya által a szivattyúnak az alsó szelepre kifejtett nagyobb nyomását kiegyenlíti. A modell alakján látható, hogy a regulátor közepéből (ami lejjebb is helyezhető) egy cső vezet a fő vízközlekedőcsőbe és a fedőből egy könyökkel kiágazó cső a főgőzközlekedő csővel van összekötve. Az úszónak tehát minthogy a szivattyú- és a gőznyomás rá hat, amint a vízszabályozó emelkedik vagy esik, úgy vele együtt kell annak is emelkednie vagy esnie, előbbi esetben a szelepet nyitni, utóbbiban zárni. Az úszócsövet viszonylag nagyra készítik úgy, hogy teljes súlya a pálcával és a szeleppel együtt körülbelül a fele legyen a víz fajlagos súlyának; minthogy a víz normál állását úgy állapítjuk meg, hogy az 1 lábbal legyen a kazánfedél vízcsöve felett, az úszó csövét a pálca ugyanolyan magasságába hozzuk és a regulatort olyan álványra helyezzük, hogy abban a vízállás, amikor az úszó a fele részéig bemerült, a normál magassággal egyenlő és a szelepek ebben a pilanatban zárva legyenek. Ha a víz a normál állás alá esik, akkor a víz által nem emelt súly az összenyomódás közepén nyitja a szelepeket és a szivattyú által szállított vizet mindaddig beengedi, amíg az kicsivel a normál állás fölé nem emelkedik (t. i. ekkor az úszócső kevéssel a felénél feljebb merül be). 218