A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

2. A „Bernhard Antal és Társai Gőzhajózási Társaság" megalakulása Bernhard Antal maga is belátta, hogy a „Carolina" nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az első dunai gőzhajó még túl lassú és túl gyenge volt ahhoz, hogy gazdasági sikereket ért volna el vele. Sikertelenségének másik okát az emberek közömbösségében, gyakran ellenszenvében, sőt rosszindulatában látta, hiszen szerinte végül is úgy pusztult el a „Carolina", hogy Eszéken ismeretlen tettesek elsüllyesztették. Bernhardot a kudarc nem törte meg, hajójának tudományos jelentőséget tulajdonított, a rajta szerzett tapasztalatait egy új, lényegesen nagyobb és erősebb vontató gőzhajó tervezésénél használta fel. A kor technikai fejlettségéhez képest szokatlanul merész célt tűzött ki maga elé: egy 200 LE-s vontatóhajó megépítését, amely 8—10 ezer bécsi mázsa teherrel másodpercenként 6 láb sebességgel haladna árral szemben. Ez kereken 3 és fél km-t jelent óránként. A terv megvalósítása nem volt könnyű feladat. Bernhard tudta, hogy igen nagy fába vágta a fejszéjét, ezért szélesebb réteget akart megnyerni a gőzhajózás eszméjének. Elsősorban a Magyarországon élő nagyszámú hajós és hajótulajdonos féltékenységét igyekezett leszerelni és a helyi kormányszervek, a tőkével rendelkező nemesek és polgárok jóindulatát megnyerni az ügyhöz. Hangsúlyozta, hogy kizárólag vontatóhajózást szándékozik megvalósítani, amely mind gyorsaságban, mind olcsóságban messze felülmúlja a lóvontatású hajózást és a meglevő hajókat mégsem teszi feleslegesekké. Az általa tervezett vontatási rendszernek még az is az előnye, hogy a vontatott uszályok ki- és berakása idején a vontatógőzöst mint önálló hajót lehet alkalmazni.

34 A „Carolina" még javában forgalomban volt Pest és Óbuda között, amikor Bernhard már az új hajó tervein dolgozott. Tovább fejlesztette az első hajóján kikísérletezett vezérelt lapátkerekét, gőzfejlesztő csőrendszerét, a völgymenetben történő zátonyra futás és megfeneklés ellen egy automatikus szerkezetet készített, amely „a kormányosnak csak addig teszi lehetővé a kormányzást, amíg jól hajózható úton marad, abban a pillanatban azonban, amikor zátonyra vezeti a hajót, a kormánykereket ,kiveszi' kezéből és a kormánylapátot a helyes irányba állítja."

35 Sajnos, ennek a berendezésnek a bővebb leírására eddig még nem sikerült rábukkannunk. A hajóra kőszénből nyert gázzal működő világító berendezést kívánt felszerelni, amely éjjel is lehetővé teszi a vontatóhajó számára a továbbhaladást. A hajó leírását és a géperőre vonatkozó számításait 1821. augusztus 20-án adta át Pozsony megye főispánjának, aki véleményzésre tovább küldte a pozsonyi akadémia tanárainak. A szakértők a számításokat helyesnek találták, s ugyanezt 1822. február 1-én a pesti egyetem tanárai is megerősítették. A bemutatott német nyelvű tervezet magába foglalta a „Carolina" géperejére vonatkozó számításokat is. A hosszadalmas számítások miatt csak az új hajóra vonatkozó részt közöljük, fordításban. Ezt azonban a kor számítási módjának bemutatása céljából szükségesnek és érdekesnek tartjuk. A számítás abból indul ki, hogy ha a Carolina 8 láb átmérőjű lapátkerekével 7 és fél láb relatív sebesség mellett (633 fontos erőkifejtéssel) másodpercenként átlag 3 láb tényleges sebessséget ért el árral szemben, kedvező hajózási viszonyok mellett, akkor a kétszeres sebességre és 1000 (bécsi) mázsa vontatására tervezett hajónak a géperejét ennek megfelelően kell kialakítani. (Megjegyezzük, hogy Bernhard számításai — különösen a tört számoknál — meglehetősen pontatlanok. Az eredeti kézirat hibáit érintetlenül hagytuk.) 34 O. L. Htt. Dep. Comm. 1850 - 50 - 142. 25. fol. 35 O. L. Htt. Dep. Comm. 1850 — 50 - 142. sz.-hoz csatolt 1822 - 50 - 114. 2. fol. 192