A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

1-ször: Egy kényelmes uszályhajót fog berendezni, amely rendes szobákkal és galériás fedélzettel lesz ellátva, a közönség lehető kényelmének biztosítására. 2-szor: Ezen hajóra oly személyeket vesz fel, akik a Bomba-térre, a Császárfürdő­höz, a Margitszigetre, vagy Óbudára és ugyanezen helyekről vissza akarnak utazni; menetdíjként az alanti árakat szándékozik megállapítani, a menetdíjat mindenkinek a hajóra történő belépésénél kellene megfizetni, ennek ellenében jegyet kapna, amit a kiszállásnál le kellene adni. A menetdíjak akövetkezők: 12 krajcár Bomba térre 24 krajcár Császárfürdőre 30 krajcár Óbudára és ugyanennyi visszamenet is. 3-szor: Úgy gondolja, hogy a Pesti partról az óránkénti harangütéskor indulna el, átkelne a szemben fekvő budai partra, ott az esetleg összegyűlt embereket felvenné, utána Bomba-téren kötne ki, itt kitenné az ide indult egyéneket és újakat venne fel; Császárfürdőnél és Óbudán ugyanezt megismételné, azután újra megrakodva az előzőekben említett kikötőhelyek érintésével visszatérne. 4-szer: Úgy gondolja, hogy Császárfürdőig minden órában tudna indulni. Óbudá­ra azonban csak reggel, délben és este menne. 5-ször: Zord, esős időben, beteges személyek részére egy szoba be lenne fűtve, amiért azonban külön díjat kellene fizetni. 6-szor: Ezen járatok akkor kezdődnek, amikor a Duna jégmentes lesz és mind­addig fenntartatnak, míg a jég újra nem jön, tehát kb. 8 hónapig. 7-szer: Azon személyek, akiknek a hídon fizetni kellene, itt is kötelesek a hídbérért járó illetéket befizetni, miért is a hídbérlőnek erre a célra egy egyént kellene hozzám adni."26 A kérelmet Bernhard Antal és Simon József 'írták alá. Ez utóbbi valószínűleg pénzével társult a vállalkozásba, ugyanis a személyszállításhoz egy külön hajót kellett építeni vagy vásárolni, s a két hajóra személyzetet felfogadni. Még mielőtt folyamodványukra választ kaphattak volna, a „Carolina" május 9-én a pesti oldalon léket kapott és elsüllyedt. A hajót még abban a hónapban kiemelték és kijavították. Bernhard szerint a hajó kezelőinek gondatlansága okozta a balesetet. 27 Az engedély kiadása előtt a gőzhajóval és az utána kapcsolt utasszálító bárkával hatósági bejárást végeztek a létesítendő útvonalon. Az 1820. július 13-án felvett jegy­zőkönyv rögzíti az egyes állomások közötti pontos menetidőt. A hajóhíd melletti ki­kötőből kiindulva az első megállóig, a Bomba térig 30 percig, a Császárfürdőig 35 percig, Óbudáig 47 percig, összesen 1 óra 52 percig tartott a menetidő. Visszafelé lé­nyegesen rövidebb ideig tartott az út. Óbudától a Császárfürdőig 9 percet, a Cászár­fürdőtől a Bomba-térig ugyancsak 9 percet, innen a hajóhídig, a kiindulóállomásig pedig 11 percet, összesen mindössze 29 percet vett igénybe az út. 28 Jellemzőek a kor emberének gondolkodásmódjára, a géptől való idegenkedésére az említett jegyzőkönyv és a hatósági bejárást követő hirdetmény alábbi mondatai, melyek magyarázatot is adnak az első gőzhajók sikertelenségeinek okaira. „Nem tagadhatjuk meg... annak igazolását sem, hogy mind a teherhajó, mind a vontató gőzös kényelmesen berendezett csinos és tiszta, a teherhajó oly messze van 26 Pestmegyei Levéltár, Relationes Fasciones Fasticulae 11 — 1353/1820. és Bíró József: 150 éves a magyar gőzhajózás. Emlékülés és kiállítás a Közlekedési Múzeumban. Közlekedéstudományi Szemle, 1967. évi 12. sz. 567. p. 27 O. L. Htt. Dep. Comm. 1825 - 50 - 142. 4. fol. 28 O. L. Htt. Dep. Comm. 1825 - 50 - 142. 15. fol. 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom