A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

hogy hozzájárul a géperejű bérkocsik üzembe állításához, a Budapesti Bérkocsi Ipartársulat foglalkozni kezdett szolgáltatásainak korszerűsítésével. Miközben az ipartársulat elnöksége a tagsággal a megújulás útját, lehetőségét kereste, 1284/1911 k. gy. sz. alatt kiadták a géperejű bérkocsik forgalomba állításával foglalkozó rendeletet, amelyet a kereskedelemügyi miniszter kiegészíttetett és végleges formában 1146/1912 k. gy. sz. alatt megjelent a „Szabályrendelet a géperejű (automobil) bérkocsi ipar szabályozásáról". A szabályrendelet kimondja, hogy a géperejű bérkocsi ipar csak erre szóló iparengedély alapján gyakorolható, az autótaxi engedélyek kiadása azonban - eltérően a lófogatú bérkocsiktól - nem a székesfővárosi m. kir. államrendőrség, hanem a székesfőváros tanácsának hatáskörébe tartozik. A rendelet értelmében ugyancsak a tanács hatáskörébe tartozik annak megállapítása is, hogy a géperejű bérkocsi jogosítványok kiadását az iparengedélyen kívül még milyen más feltételekhez köti. „Engedély adható egyeseknek és jogi személyeknek, akik a fennálló törvények és szabályok rendelkezéseinek megfelelnek, továbbá szakszerűség és anyagi erő tekintetében kellő biztosítékot nyújtani képesek". A szabályrendelet részletesen foglalkozik a gépkocsik forgalomba állításának feltételével is: „. . . csakis olyan gépkocsikkal gyakorolható az ipar, amelyeket az 57 000/1910 B. M. sz. rendelet szerint a rendőrség forgalombiztonsági szempontból megvizsgált". A kocsik típusát, teljesítményét, méretét a tanács és a székesfőváros rendőrfőkapitánya egyetértőleg állapította meg. A tanács és a rendőrség előírta, hogy a forgalomban csak hitelesített viteldíjjelzővel felszerelt taxik közlekedhetnek, egyben kijelölték a felszerelhető órákat is: a Kosmos és a Bruhn gyártmányokat. Azt is kimondták, hogy autótaxit minimum kétéves vezetői gyakorlattal rendelkező férfiak vezethetnek, akik helyismeretből sikeresen vizsgáztak. A rendőrség fenntartotta magának a jogot: a „géperejű bérkocsikat a kijelölt állomásokra a fővárosi m. kir. államrendőrség rendőrfőkapitánya osztja be, a főkapitány ezenkívül a már beosztott géperejű bérkocsikat az érdekeltek kérelmére vagy indokolt szükség esetén más állomáshelyre áthelyezni is jogosult". A tanács a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértésben elrendelte az autótaxik forgalomba helyezésével a bérkocsik számának csökkentését, s úgy határozott, hogy két kétfogatú (fiáker), vagy három egyfogatú (konflis) engedély leadása ellenében ad egy taxiengedélyt. A kétfogatú bérkocsi rendszám megváltási összegét 3000 koronában állapították meg. A főváros területére 500 taxi üzemét engedélyezték. A bérkocsi tulajdonosok a szabályrendelet életbelépése előtt már értesültek a lehetőségekről, a feltételekről, a rendelet megjelenése tehát nem érte őket váratlanul. Pataky László elnök és Debreceni Árpád társulati jegyző vezetésével az Ipartársulat székházában (VIII., Bérkocsis u. 24.) választmányi ülésen megvitatták a körülményeket, s úgy vélték, hogy a csaknem 100 éves szolgáltatásuk, a tapasztalatuk, a városismeretük, tehetségük stb. biztosítja számukra a nagyobb zökkenő nélküli átalakulást. Csak a pénzügyi gondok aggasztották őket. Azt világosan látták, hogy a bérkocsi iparosok többsége egyedül - saját erőből - képtelen az autó üzembe állításának anyagi terheit viselni, s az elnökség sugallatára a szövetkezést találták egyedüli járható útnak. Tekintve, hogy az iparosok többségének véleménye megegyezett a választmány értékelésével, az elnök és a jegyző hozzálátott a terv megvalósításához: a szövetkezet megszervezéséhez. Most már az Ipartársulat sem akadályozta a géperejű bérkocsik rendszeresítését, hanem azon mun268