A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

2. ábra. Hosszú évtizedeken át á főváros leggyorsabb közlekedési eszköze a kétfogatú bérkocsi - a fiáker - volt Ahogyan a nyugati nagy városokban szaporodtak a bérgépkocsik, úgy bővült a hazai ajánlattevők tábora is. Az Ipartársulatnak egyre nagyobb gondot okozott az autótaxik bevezetésének elhárítása. Amint értesültek egy-egy ajánlattevésről, nyomban megjelentek az illetékes helyen tiltakozásuk jeléül, az elszegényedő iparostársak érdekében. Érveik alaposak voltak, amíg a bérkocsisok csekély jövedelmére hivatkoztak, azonban néha - nyilván a cél érdekében - kevésbé elfogadható okokra is hivatkoztak: 1906. július 21-én például, amikor egy újabb autótaxi ajánlat kivédésére felkeresték Bárczy István polgármestert, többek között arra hivatkoztak, hogy „az automobil-fuvarozás nyilvánossá ez idő szerint nem tehető, mert az automobilok szerkezete nem elég megbízható és kormányozhatóságuk tökéletlen'^. A polgármester természetesen nem a műszaki kifogásokat fogadta el; először a taxiközlekedés jogi, gazdasági, műszaki feltételeit kellett kidolgozni és csak azután kerülhetett sor bevezetésére. Mindenek előtt elrendelték a taxaméter kötelező használatát annak reményében, hogy a bérkocsisok és az utasok közötti egyik legnagyobb ütközőfelületet szüntetik meg. A székesfőváros tanácsa 751/1910 k. gy. sz. szabályrendelete előírta, hogy a fővárosban közlekedő számozott bérkocsik csak hitelesített taxaméterrel felszerelve vehetnek részt a forgalomban. A rendelet életbe lépése után a kocsisok és utasok közötti civódás mérséklődött ugyan, azonban órabeszerzési gondok miatt nem szűnt meg -, de a közlekedés sem gyorsult fel. Amikor a kereskedelemügyi miniszter és a székesfőváros tanácsa - a közönség hatására, a gyorsítás érdekében - úgy döntött, 1 Automobil bérkocsik. Pesti Hírlap, 1906. 28. évf. 200. sz., július 22. 9. p. 267