A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

végül is a Budapesti Bérkocsi Ipartársulat osztotta ki a jelentkezők között, a bérautósok felvették a kapcsolatot a társulat elnökségével, akik úgy egyeztek meg velük, hogy egy taxiengedélyért nem három, hanem hat egyfogatú bérkocsit tartoznak megváltani.

12 A bérautósoknak még így is megérte, mert jól tudták: minél hamarabb állhatnak ki taxijaikkal, annál nagyobb jövedelemre tehetnek szert később, amikor már sok taxikocsi lesz, forgalmuk csökkenni fog. Az átszerelésre kiadott engedélyeken kívül az időközben Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt nevet felvett vállalat is kapott újabb rendszámokat. Ennek megfelelően az alvázakat azonnal megrendelte a Magyar Általános Gépgyárban. Tekintve, hogy a gyár még az előző megrendeléseit sem teljesítette maradéktalanul, az elkészült alvázakat elsősorban az Autótaxinak adta át. Emiatt az átszerelni szándékozó iparosok hiába rendelkeztek engedéllyel, hiába szerezték meg jogosítványukat, jármű híján nem állhattak ki a forgalomba. Tekintettel arra, hogy a tanácsi, illetve a kereskedelemügyi miniszteri rendelet érvényben volt - amely szerint csak hazai gyártmányú taxi közlekedhet a főváros utcáin - a bérautósok sem szerelhettek viteldíj jelző készüléket külföldi gyártmányú kocsijukra. A tanács sürgette az Ipartársulatot a taxiüzem megkezdésére, az Ipartársulat sürgette az iparost, az iparos sürgette a gyárat, de a gyár - az említett okok miatt - a megrendelt alvázakat csak késedelemmel adta át, s ezeket még karosszálni kellett; a MÁG abban az időben nem árusított karosszált járművet. Az Ipartársulat elnöksége a kereskedelemügyi miniszterhez fordult, aki végül hozzájárult ahhoz, hogy „addig, amíg a megszabott típusú autók az új tulajdonosok által beszerezhetők lesznek, addig a rendelkezésre álló gépkocsi típusok ideiglenesen forgalomba helyezhessék".

13 De ahhoz is hozzájárult, hogy a volt bérkocsisok a sikeres sofőrvizsga után taxira üljenek, vagyis eltekintett a rendeletileg előírt 2 éves gyakorlattól. A tanács a rendőrséggel egyetértésben kijelölte a magántaxisok számára az új állomásokat, amelyeket az Ipartársulat elnöksége Ziegmüller István elnök vezetésével nyomban felszereltetett jelzőtáblákkal. Ezek az első táblák az Ipartársulat székházának pincéjében, Cagány Mihály asztalos mester műhelyében fából készültek, a következő festett szöveggel: „Budapesti Bérkocsi Ipartársulat PIROSTAXI ÁLLOMÁS". Tekintve, hogy a bérkocsi iparosok - a tanács engedélyével - pirosra festett taxikkal jelentek meg a forgalomban, pirostaxisoknak nevezték őket; az Autótaxi Rt. ugyanabban az időben szürke színű autókkal fuvarozott, rájuk a szürketaxi név ragadt. A pirostaxisok 1925 májusában a következő helyeken kaptak állomást: a New York kávéház előtt (Lenin körút), a Vilmos császár u. 45. sz. előtt (Bajcsi-Zsilinszky út), a Margit körút és a Török u. sarkán (Mártírok útja és Török u. sarok) a Keleti pu. indulási oldalán, a Thököly u. és Bethlen u. sarkán, az Andrássy u. és Bajza u. sarkán (Népköztársaság útja és Bajza u. sarok), az Üllői út 78. sz. házzal szemben, a Szabadság tér Zoltán utcai felén (Szabadság tér Beloiannisz u-i felén), a Corvin mozi előtt, a Nagykörút és Hegedűs Sándor u. sarkán (Lenin krt. és Szófia u. sarok) a Gerbeaudnál (Vörösmarty tér), a Calvin téren, a Ferenciek terén (Felszabadulás tér), a Szentháromság szobra körül (Szentháromság tér), 12 Jegyzőkönyv a Bpest. szkv. t. közlekedési bizotts. 1925. október 20-i ülésérői; Rimanóczy ismertetője. 13 Jövő héten..., Nemzeti Újság, 1925. 7. évf. 101. sz. május 6. 9. p. 274