A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

a Damjanich u. és Aréna út sarkán (Damjanich u. és Dózsa György u. sarok). Az első kiírások szerint egy-egy állomásba két-két pirostaxi állhatott be.

14 Akik már megszerezték a hatóság által előírt autót, azok utolsó aktusként az Ipartársulat szerelési engedélyével felkeresték a Hazai Taxamétergyár és a Magyar Taxamétergyár javítóműhelyét a Honvéd utca 22. sz. alatt, ahol a járműre felszerelték a viteldíjjelző készüléket. Az órát az engedélyesek csak bérelték a gyártól, amiért havi díjat fizettek. A gyár ezért az órát javította, hitelesítette és ha elromlott, díjtalanul lecserélte; az óracsere legfeljebb fél órát vett igénybe, a beállítással együtt. Ez a bérleti rendszer kedvezett a pirostaxisoknak, mert a készülék javításával, karbantartásával kapcsolatos gondokat levették vállukról. Az első pirostaxik 1925. május 9-én szombaton álltak forgalomba. A következő napon, vasárnap már 36 piros kocsi szolgálta a főváros közönségét. Az utasok hamar megkedvelték ezeket az élénk színű, fürge, nyitott, új autókat. Az első időben a pirostaxik állomásban alig álltak, szakadatlanul fuvaroztak, - a szürketaxi nem kis bosszúságára. Az engedélyesek kocsijukat éjjel-nappal forgalomban tartották, rendszerint az apa váltotta fiát a volánnál; az első 60 pirostaxis közül összesen 10-en alkalmaztak egy-egy idegen sofőrt. A munkaidejüket maguk osztották be, általában reggel 7 órától vezetett a nappalos este 19-20 óráig, a színházi kezdés függvényében, 3. ábra. Az első Magomobil pirostaxik nyitott karosszériával jelentek meg a forgalomban. Az utasok nyáron szívesebben ültek a nyitott kocsiba, mint a zártabb szürketaxiba tí Harminchat új bérautó. Nemzeti Üjság, 1925. 7. évf. 105. sz. május 10. 9. p. 275