A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Katona András: A Közlekedési Múzeum munkássága 1990-től 75

Katona András A Közlekedési Múzeum munkássága 1990-től Kiinduló helyzet 1990. közepén, főigazgatói kinevezésemkor, a Közlekedési Múzeum általános helyzete megfelelő szinten volt, tehát nem volt szükség azonnali és a napi munkát, a tudományos tevékenységet alapvetően befolyásoló intézkedések megtételére. Az azonban már a kezdeti áttekintés után látható volt, hogy az intézmény fejlődése alapvetően a tudományos és vezetői munka rendszerezettségének javítása, a szigorú létszám és bérgazdálkodás, az infrastruktúra fenntartási részének előtérbe helyezése és a szervezeti egységek számának csökkentése útján oldható csak meg. E mellett alkalmazkodni kellett az új gazdasági, társadalmi rend által a nonprofit szektor felé jelentkező követelményeihez. Az alkalmazkodás részleteinek kidolgozásában meghatározó volt az a felismerés, hogy a Közlekedési Múzeum intézményének és a benne dolgozók sikere korántsem csak a felügyeleti szerveinek jószándékán múlik, hanem azon is, hogy magának a múzeumnak mennyire sikerül kialakítani a saját a saját gazdasági és társadalmi érdekképviseletét, és képes lesz e az intézmény javítani partnerkapcsolatait a hazai és a nemzetközi tudományos szervezetekben, valamint más fontos együttműködők -vállalatok, egyetemek, főiskolák stb.- körében. A helyzet változását, így az új formák és módszerek keresésének és mielőbbi megtalálásának szükségességét rendkívül élesen jelezték azok az intézkedések, amelyek a korábbi kultúrpolitika úgynevezettet kötelező elemeit előírt múzeumlátogatások, vállalati és költségvetési támogatások mértéke és formáinak csökkenése, társadalmi munka a kiállításrendezésben és a műtárgy felújításokban - gyakorlatilag megszüntették. Feladat volt tehát azon formák és területek megtalálása, amelyek képesek voltak pótolni a kieső forrásokat és energiákat. A legjelentősebb változást és nehézségi fokot az jelentette - ez értelemszerűen a mai napig fennáll -, hogy a partnerkapcsolatokat ma már kizárólag kölcsönösségi alapon lehet működtetni. Ez pedig egy lehetőségeiben többször is korlátozott intézmény esetében ugyancsak kemény dió. Emellett az sem könnyítette az új helyzethez történő alkalmazkodást, hogy a munkatársak meghatározó része nem dolgozott korábban máshol, mint múzeumi területen. Komoly kihívás volt, hogy az 1980-as évek meghatározó eredményei - új épületszárny építés és állandó kiállítás, a repüléstörténeti és űrhajózási kiállítás megnyitása - halványultak, a látogatottság lényegesen visszaeset. A folyamat megállítását illetve megfordítását az időszakos kiállítások számának és tartalmi javításának útján lehetett megcélozni. Ezt a követelményt illetve koncepciót eredményesen teljesítette a múzeum. A létszámalakulással szoros összefüggésben az intézmény dolgozóinak jövedelmi viszonyai az országos múzeumok között az alsó harmadban helyezkedtek el. Tekintettel az állandósuló költségvetési gondokra, a feladatok megosztásával néhány jelentősebb anyagi teherrel járó álláshelyet - műszaki főigazgató-helyettes, tudományos titkár, munkaügyi előadó - nem töltöttünk be annak ellenére, hogy a szükségesség szakmailag fennáll (1. táblázat). A közalkalmazotti törvényből adódó kötelezettségeket jelentősebb külső segítség nélkül teljesítettünk. 75