A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Rövid tartalmi összefoglaló, előzetes közlemények (magyar, angol, német nyelven) 363
azonban olyan régi járművek is, amelyeket idegenforgalmi célok érdekében rendszeresen üzemeltetnek. A továbbiakban beszámol a múzeum és a MÁV História Bizottsága között kialakult kapcsolatról. Röviden megemlíti a nagycenki keskeny nyomtávolságú mozdonyskanzent és a paksi Vasúti Múzeumot (bővebben lásd évkönyvünk másik tanulmányában). Beszámol arról, hogy az ószolnoki nagyvasúti járműskanzen ügyében mi történt az elmúlt 20 év alatt. Bemutatja a múzeum vilúghírű M=l:5 léptékű modellgyüjteményét, majd ismerteti a raktárhelyzetet. Végül néhány fontosabb vasúti témával kapcsolatos kiállításra hívja fel a figyelmet, ezek közül is kiemelve a magyar vasút 150. évfordulójára rendezett új állandó kiállítást. Merczi Miklós: "A városi közlekedési gyűjtemény." A városi közlekedést szemléltető műtárgyak már a Magyar Királyi Közlekedési Múzeum 1910-ben kiadott jegyzékében is megtalálhatók voltak. A gyűjtemény-gyarapodás az 1930-as években lassan haladt. A második világháborús pusztítások következtében ez a gyűjtemény is jelentős károkat szenvedett. A szervezettebb gyűjtőmunka az 1950-es évektől indult be és 1968-ban vált önálló gyűjteményi ággá, amikor is új nyilvántartási és leltárkarton-rendszert dolgoztak ki. A Közlekedési Vállalatokkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhető, hogy az eredeti járművek selejtezésük után a múzeum gyűjteményébe kerültek. Nagy súlyt helyeznek a világháborúban elpusztult modellgyűjtemény, illetve az eredetiben nem kiállítható jármüvek modelljeinek elkészíttetésére. Gondot a lépték megválasztása jelentett, végül is a járművek tekintetében az M= 1:25-ös lépték mellett döntöttek. A városi közlekedés emlékeinek rendszerezett és részletes bemutatására Budapesten, a Deák téren 1975 október 28-án megnyitott „Földalatti Vasúti Múzeumban" (bővebben lásd évkönyvünk másik tanulmányában) és a központi múzeum 1987 június 3-án megnyílt új épületszárnyában nyílt lehetőség. Sok évi szervező munka eredményeként 1992-ben megnyílt Szentendrén a BKV Városi Tömegközlekedési Múzeuma, ahol több eredeti jármű tekinthető meg felújított állapotban. Dr. Bíró József: „A hajózási gyűjtemény száz éve" című munkájában leírja, hogy a múzeum hajózási gyűjteményének alapját az 1896. évi millenniumi ünnepségekre rendezett hajózási kiállítás anyaga képezte. Bemutatja a korabeli hajógyárakat, hajózási társaságokat, amelyek modelljeiket és más tárgyaikat is bemutatták az ezredévi kiállításon, majd annak bezárása után kiállítási anyagaikat a múzeumnak átadták. A múzeum 1910-ben kiadott jegyzékében jelentős mennyiségű eredeti hajó-felszerelési tárgy, műszaki rajz, térkép és 118 db hajómodell és félmodell szerepelt. Az anyagban a folyamhajózás műtárgyai mellett megtalálhatók voltak a tengerhajózás emléktárgyai is. A gyűjtemény 1910-től a második világháborúig alig gyarapodott. Az 1944-es bombázások következtében néhány eredeti tárgy kivételével az egész hajózási gyűjtemény megsemmisült. A háború után célul tűzték ki a hajózás egyetemes fejlődése mellett a magyar belvízi hajózás történeti feldolgozását. Mindehhez szükség volt modellek építtetésére. A hajózásban az M=l:50es lépték bizonyult elfogadhatónak. Később - a nagyméretű óceánjárók forgalomba állítása után szükségessé vált a méretarányt M=l:100-ra módosítani. Az utókor számára az eredeti gőzhajók közül sikerült megmenteni a Kossuth nevű nagyméretű dunai személygőzöst, amely múzeumhajóvá átalakítva fogadja a látogatókat (bővebben évkönyvünk másik tanulmányában). A továbbiakban a múzeum és a hajózási társaságok, üzemek kapcsolatáról, a meglévő raktárhelyzetről s a jelentősebb hajózási kiállításokról ad tájékoztatást a szerző. Szabó Attila: „A Közlekedési Múzeum repüléstörténeti és űrhajózási gyűjteménye" című tanulmánya bevezető részében ismerteti azokat a hazai intézményeket - a múzeumon kívül -, 368
