A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Szász Tamás: Végvízállomástól a paksi Vasúti Múzeumig 341

között megtalálható: - a MÁV 375 sorozatú mellékvonali univerzális mozdonyainak modellje (M 1:10); - másodrangú pályák különböző felépítményi mintái; - mellékvonali vízállomási kút a múlt századból; - állomási távíróasztal modellje; - Magyarország helyiérdekű vasúti hálózati térképe 1918-ból. Válogatottan szép kötvények, üzletjelentések láthatók a tárlókban, valamint a paksi vasút történetéhez szorosan kapcsolódó engedélyokmányok és részvényesi névsor emeli a kiállítás színvonalát. A III. kiállító terem feladata bemutatni azt a nem kevés elkötelezettséget igénylő munkát, amelyet a vasúti szolgálat a múltban is megkívánt. A vasút egyesületei, sportkörei, oktatási hálózata, az utazási kedvezmények tették vonzóvá az állandó munkanélküliséget hordozó társadalomban ezt a felelősségteljes hivatást. 1870-ben jelent meg a MÁV első nyugdíjalapszabálya, majd jóléti intézmények üdülők, árvaházak, betegsegélyző egyletek könnyítették a rászorulók anyagi helyzetét. 1927-ben adták át a budapesti MÁV Kórházat, ami a vasutasok legfontosabb gyógyító központja volt. A bemutató tablók és tárgyak e témák jegyében kerültek válogatásra. A kiállítás kiemelten szép darabja a volt MÁV Nyugati Főműhelynek, - a mai Istvántelki Főműhely elődjének - selyemzászlója 1896-ból. A Múzeum területének jelentős hányadát a pályaépítési és- fenntartási kiállítás rendkívül gazdag anyaga foglalja el. A Pécsről idetelepített gyűjtemény mellett a terület adta lehetőség elősegítette a tartalmi bővítést is. Hozzávetőlegesen 8000 darabra (felépítményi elem; gép; szerszám; utasítás; terv; dokumentum stb.) tehető az exponátumok száma. így nem-csak a munkaeszközök, a felépítményi anyagok és szerkezetek sokféleségének bemutatására nyílt mód, hanem eredeti vasúti hídelemek, pályamesteri járművek, nagyobb pályagépek elhelyezésére is lehetőség volt. A kiállított pályafenntartási járművek gazdag sora a MÁV Pécsi Üzletigazgatóság jogelődje gyűjtő munkájának eredménye. Látható a kézihajtányok, motoros pályamesteri vágánygépkocsik, munkás- és teherszállító pályakocsik sokféle változata. Ezeket vonalbejárásokra, őrhelyek ellenőrzésére, anyagszállításra használták, de szükség esetén az orvosi betegellátás nélkülözhetetlen járművei is voltak. A felépítményi gyűjtemény gyarapításában jelentős segítséget adott a Vasúti Tudományos Kutató Intézet, tőlük származik a vasbetonaljés a ragasztott faalj bemutató anyaga. A MÁV, felismerve a vasbetonaljak kedvező műszaki előnyét, elsők között szerepelt a vasbetonaljak tervezésében. A gyűjtemény első darabja 1902ből származik. A ragasztott talpfa gyűjtemény a VTKI kísérleti prototípusait mutatja be. A vasaljak kialakításával a MÁV már a múlt század végén foglalkozott, de csak az 1930-as években terjedt el a gyakorlatban. A vasaljak legelterjedtebb fajtái is bemutatásra kerültek. A sínleerősítések fejlődését a vágányba beépítve láthatja az érdeklődő. A sín- és kitérő bemutató, valamint a hevederek, sínillesztések, a sínvándorlásgátló szerkezetek változatának sokfélesége a felépítmény fejlődéséről módszeres áttekintést nyújt. A kézi- és gépi pályafenntartási eszközök a szakmai munka sokrétű feladatait tükrözik. A kézi szerszámok közül említésre méltók a kézi vágányemelő, az aláverő csákány, (köznyelven: krampács) a sínszeg kihúzó, sínszeg beverő kalapács, a sínszegfej igazító, talpfapántoló, facsap készítő szerkezet, a rúdfúró talpfúráshoz, (cigányfúró) a sínhajlító készülék, a csúcssínkiemelő szerkezet. A MÁV a sok munkaerőt és nehéz fizikai munkát igénylő építő és fenntartó munkát folyamatosan gépi eszközökkel váltja ki. Az első gépek ma már muzeális darabok és megőrzésük éppolyan fontos feladat, mint például: a gözmozdonyoké. Ugyancsak Pakson került kiállításra az aláverőgépek két korai darabja, a magyar gyártmányú "Buda" és az osztrák Plasser cég által gyártott gép. Itt található továbbá az 1960-as években használt "Csaba" típusú ágyazatrostáló gép is, valamint egy angol gyártmányú 345