A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Szász Tamás: Végvízállomástól a paksi Vasúti Múzeumig 341

baleseti darus kocsi, amely a második világháború viharaiban került Magyarországra. A szabadtéri kiállítás város felé eső végpontján található egy ide telepített őrhely. Eredetileg Bőszénfa megállóhely sorompókezelő őrhelye volt. Érdekessége, hogy két alkalommal került múzeumba. 1978-ban a pécsi kiállítás fontos darabja volt, majd sikerült az újabb helyváltoztatás csekély külső átalakítással Paksra. A Vasúti Múzeum jövője "Ma valójában úgy fest, mint egy külteleki állomás, ... pedig rengeteg ember megállna, ha ott rend lenne, tisztaság lenne. Egyszóval lerí róla, hogy ott engem nem várnak, engem ott senki sem vár" mondja az Automerőmü Látogatóközpontjának egyik munkatársa. A múzeumot elég kívülről megtekinteni, már látható, hogy nem vonzza, nincs mivel vonzania a látogatókat, hiszen az értékek összemosódnak a hanyag környezet látványával. A megbízott fenntartó aki nagy álmokat szőtt a múzeum működtetésével és fejlesztésével kapcsolatban, - sajnos terveit képtelen volt megvalósítani. Ő és társai tervében az állt, hogy a múzeumot és környékét (parkoló, erdő, Duna-part) oly mértékben feljavítják és továbbfejlesztik, hogy az EXPO '96 megnyitására egy regionális centrummá, illetve egy nagy befogadóképességű (főleg jövedelmező) túristaközponttá váljon. A nagy tervek ellenére mindezekből semmi sem valósulhatott meg, mert az EXPO '96 elmaradásával párhuzamosan a bérlői lelkesedés is lanyhult, majd teljesen elhalványodott. Másrészt hiányzott - a tervek arányában - a szükséges vagyoni háttér és a támogatók, illetve a szponzorok széles köre. Ahelyett, hogy a lelkes tervek a realitás talaján születtek volna, sajnos pusztán a fantázia síkján léteztek. Mint az már az előzőekből kiderült, a probléma egyrészt abból adódik, hogy a Paksi Vasúti Múzeumot vállalkozók kezére és pénztárcájára bízták. A bérlő elsősorban nyereségre törekszik, a múzeum érdekei csak másodlagosanjönnek számításba. Cél az érintettek közös megállapodása és jogi viszonyának tisztázása után, a költségek megosztásával, szponzorok kerítésével előteremteni a múzeum teljes körű felújítására szükséges pénzösszeget, feltéve, ha az ötletet a tárgy- és terület tulajdonosok a Paksi Önkormányzattal együttesen támogatják. A város és a vasútvonal kedvező fekvése meghatározhatná Paks kulturális arculatát. Az eszközök adottak, ezekből kellő odafigyeléssel, jó ötletekkel egész napos programot lehetne biztosítani az ideutazók és a helyiek számára, azonban az elképzelés alapfeltétele, hogy a Vasúti Múzeum fogadóképes legyen. 346