A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Szász Tamás: Végvízállomástól a paksi Vasúti Múzeumig 341

3. ábra Az állomás felső szintjén három egymásba nyíló terem képezi a vasúttörténeti kiállítás helyiségeit másépület-együtteseihez az utas - és áruforgalmi épületeken túl még sok más létesítmény is tartozott. Az állomáson őrházakat, állítótornyokat építettek. Az áruraktáron kívül gabonatárolót, élőállatok rakodására terelőrampát létesítettek. Az üzemi épületek sorához tartoztak a mozdonyszín, a vízház, a különféle szolgálati ágak szertárai. A felvételi épület mentén deszkapalánkos, vagy nyírt sövénykerítés, kis kert tette hangulatossá a környezetet. A mozdony - és kocsipark a pályaépítési előírások követelményeihez igazodott. A MÁV Gépgyárban 1885-re szerkesztették meg a MÁV vonalakon legjobban elterjedt vegyesvonati gőzmozdonytípust: a MÁV XII. osztályú (később 377) sorozat) mozdonyt, amelyet több mint 25 évig gyártottak. Az első világháború után a mellékvonalakon -a vontatás korszerűsítése érdekében - az olcsó üzemű, 55-60 km/h sebességű két- és háromtengelyű dízelmotorkocsikat állították üzembe. A mellékvonalakon rövid, 3,5-4 méter tengelytávolságú teherkocsik, valamint a rendkívül szerény kényelmi berendezésekkel ellátott, IIIII.osztályú személykocsik voltak forgalomban. Az 1945 utáni évtizedekben, a közúti motorizáció gyors fejlődésének következtében a kisforgalmú mellékvonalak folyamatosan veszítettek jelentőségükből. A forgalom csökkenése mellett a közel egy évszázados műszaki berendezések elavultsága, a rosszul kihasznált személyzet és eszközök fenntartása, a gazdaságtalan üzem sürgették e vasutak nagy részének megszüntetését és a forgalom átterelését a közutakra. A kiállított tárgyi és dokumentációs anyagok 344