A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Merczi Miklós: A Földalatti Vasúti Múzeum 325

Merczi Miklós A Földalatti Vasúti Múzeum Az európai kontinens első földalatti vasútja 100 évvel ezelőtt, 1896. május 2-án nyílt meg. A villamos motorkocsikkal üzemelő vasút világkuriózumnak számított. A hatvan évig változatlan vonalvezetéssel működő vasút pályakorrekciójára először 1956ban került sor. A kezdődő metróépítés, a leendő Deák téri csomópont kialakítása tette szükségessé az erősen íves szakasz kiváltását. A állomás egy részét megszüntették és egy 62 méteres szakaszt elfalaztak. Ezt az állapotot a földalatti 1973. évi felújítása nem változtatta meg. Ez adta az ötletet a földalatti vasút történeti emlékeit megőrizni szándékozó szakembereknek, hogy méltóképp itt, az eredeti helyén lehetne a vasútnak múzeumot létesíteni. A Deák téri többszintes csomópont építésével kapcsolatban felmerült az alagút végleges megszüntetése is. A Közlekedési Múzeum erőteljesen hangoztatott koncepciója azonban megtette hatását: - a rekonstrukció során az üzemből kivont járműveket eredeti, műszaki műemléknek nyilvánítható helyükön lehet bemutatni; - az alagútban költségkímélő módon lehet létrehozni a múzeumot; - a város egyik legforgalmasabb gyalogos csomópontján létesülhetne új közlekedési múzeum; - a különböző földalatti vasutak történetével egy helyen ismerkedhetnének a látogatók. Az illetékes állami szervek egyetértő támogatása után a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat tervei alapján 1974-ben kezdte meg az építési munkát a BKV. 1975 elején emelték be az eredeti jármüveket a nyílt alagútba (Lábra). A hatékony munka eredményeként 1975. október 28-án nyílt meg a Földalatti Vasúti Múzeum. Az új fővárosi látványosságra a Budapesti Közlekedési Vállalat és a Közlekedési Múzeum hosszú távú együttműködési szerződést kötött, amelynek értelmében a szakmai felügyeletet a múzeum, az üzemeltetést a közlekedési vállalat látja el. Ennek értelmében a múzeum feladata a berendezés, a tematikai kiállítás elkészítése és gondozása volt. Az új múzeum a Közlekedési Múzeum filiáléja lett. A kiállítás vonali szakaszán került elhelyezésre négy eredeti jármű, sorrendben: 1., a 19-es pályaszámú faburkolatú motorkocsi, amelynek egyik vezetőfülkéjét és az áramszedőt az 1896-os állapotnak megfelelően visszaalakították; 2., az l-es pályaszámú fémburkolatú motorkocsi, amelyet a forgalomból kivont állapotban hagytak meg; 3., 82-es pályaszámú vezetőállásos pótkocsi szintén az 1973-as állapotnak megfelelően; A faburkolatú jármű és a pótkocsis szerelvény közé helyezték el az úgyszintén 1896-os gyártású felsővezetékszerelő hajtányt. A tematikus rész az alagút végéből indult és négy vitrinen át mutatta be a földalatti vasút történetét kezdve a Sugárút létrehozásától a metróhálózat kialakulásáig. Képet alkothatott a látogató a főváros legimpozánsabb útvonalának megszületéséről. Dokumentumok, térképek ismertették az engedélyezési és tervezési munkák sokrétűségét. Korabeli emléktárgyak, kiadványok tapinthatóvá tették a millenniumi készülődést Igen gazdag fényképanyag adott keresztmetszetet a 21 hónapos építkezésről, a szerény körülmények között lezajlott megnyitó ünnepségről. Eredeti tárgyak, modellek adtak korhű képet a vasút müszaktörténeti fejlődéséről, a hullámzó, de az átlagosnál magasabb forgalomról Részletesen ismertette a kiállítás a 30-as évek rekonstrukciós munkáit, az 1960-ban megindult 325