A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Bálint Sándor: A gépjárműgyűjtemény fejlődése 123

kerékpárok összeszedése is megindult. Ennek üteme 1966-ban, a Közlekedési Múzeum újranyitása után felgyorsult, merthogy a nyitókiállításon motorkerékpárok nem szerepeltek, a látogatók reklamáltak. Mint minden közlekedési eszköz tudatos gyűjtése így a motorkerékpároké is alapos felkészülést igényelt. A munka az egykori jármüvek leírásainak tanulmányozásával a szerkezetek, a korokra jellemző divatok, irányzatok megismerésével indult el. A felkészülést nehezítette például, hogy a Műszaki Egyetemen sem volt tantárgy a motorkerékpár, továbbá a két világháború alatt a vonatkozó szakirodalom elpusztult. A fennmaradt gyári kiadványok csak a járművek karbantartásáról adnak igen egyszerű tanácsokat. Minthogy a motorkerékpár a közúti motorizáció perifériáján helyezkedett (helyezkedik) el, a szakírók szívesebben írtak (írnak) autós cikkeket, könyveket. A szaklapok, prospektusok, katalógusok stb. átlapozása után indult meg a motorkerékpárok gyűjtése. A gondos felkészülésre nagy szükség volt, mert gyári, típustiszta motorkerékpárra csak elvétve sikerült bukkanni. A járművek többsége az állandó korszerűsítések, házi javítgatások "bütykölések" következtében nem ritkán márkajellegüket is elvesztették. Gyakran előfordult, hogy a fellelt motorkerékpárra több típusról származó alkatrészeket, tartozékokat szereltek fel. Az effajta ügyeskedést olykor annyira tökéletesítették, hogy a felületes szemlélő észre sem vette a motorkerékpár "átalakulását". így fordulhatott elő, hogy az 1946/47. évi ún. legalizálási időszakban és még azután is egy-két évig pontatlan adatok kerültek a forgalomba helyezett motorkerékpárok forgalmi engedélyébe. A cél elérése érdekében 1968. áprilisában és májusában a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben 11-11 alkalommal jelent meg apróhirdetés a következő szöveggel: régi magyar gyártmányú motor3. ábra. Douglas motorkerékpár 1925-ből 127