A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

A becs—pozsony—pesti viszonylatban az utasszám az 1850. és 1858. évek között csökkent; ez természetes következménye annak, hogy Bécs és Pest között 1851. április 6-án a vasúti forgalom megnyílt. A múlt század első felében a hajózás főleg nagyobb távolságú járatokkal indult meg; később, amikor a hajók száma gyarapodott, a rövidebb viszonylatok jelentősége megnövekedett, sőt átkelő járatokat is létesítettek. A Dunagőzhajózási Társaság csak egyes években mutatta ki külön a távolsági és helyi járatok utasszámát. Bizonytalan azonban, hogy mit tekintettek helyi járatnak. Ide tartoztak az átkelő járatok, a rövidebb hosszirányú járatok (pl. Pest—Margitsziget, Pest—Budafok), de volt olyan év is, amikor a budapest —dunabogdányi viszonylatot is ide sorozták. A múlt század második felében több hajózási vállalat alakult, ezeknek egy része személyszállítást is végzett. Személyhajó járatokat tartott fenn az Osztrák Államvasút Társaság is, később a MÁV. Ezeknek, valamint a többnyire csak helyi igényeket kielégítő, magántulajdonban lévő hajózási vállalatoknak a személyszállítása a Dunagőzhajózási Társaság forgamához képest csekély volt. Úgyszintén még jelentéktelennek tekinthető a balatoni hajózás forgalma, 1889ben 6000, 1890-^ben 12 000 utassal. 1895-ben alakult a Magyar Folyam- és Tengerhajózási RT, amely átvette a MÁV hajójáratait is. Az MFTR utasforgalma rohamosan emelkedett: 1895-ben 165 ezer, 1896-ban 254 ezer, 1900-ban 404 ezer és 1910-ben 710 ezer utasa volt. A piaci kereskedelem részére előnyös volt a hajó. Az árusok nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, baromfit stb. vihettek magukkal, az árura felügyelhettek, az állatokat itathatták. Ezek voltak az ún. kofahajók. A központi vásárcsarnokot a hajón érkező áruk miatt telepítették a Duna-part közelébe. A kofahajók járatai megszűntek, ezek helyett a kofák utódai, a termelőszövetkezetek eladócsoportjai az árukat most teherautón szállítják. A századforduló táján kezdett növekedni a kirándulás céljából utazók száma. Olyan helyekre is, ahová vasúttal gyorsabban lehetett eljutni, a kirándulók nagy része, a kedvtelésből utazók hajón mentek, mert az kellemesebb volt. A kirándulók száma gyorsan emelkedett, eszerint alakult a menetrend; később külön kiránduló járatokat vezettek be. A trianoni béke következtében az ország területének csökkenése a hajózást nem befolyásolta olyan nagy mértékben, mint a vasúti közlekedést. Amíg a vasútvonalak hossza 22 245 km-ről 8484 km-re, azaz 38%ára csökkent, addig a hajózható víziutak hosszának csökkenése aránylag kisebb volt, 2888 km-ről 1312 km-re, 45%-ra esett. A legsűrűbb hajóforgalmat lebonyolító folyamszakaszok (Budapest-Esztergom, Budapest-Mohács), továbbá a Balaton is a határokon belül maradt. Mint közlekedésnek, nagy jelentősége volt még a Budapest és Bécs közötti járatoknak. A második világháború után a hajózás személyszállítása először nagyon visszaesett, majd jellegében megváltozva, gyorsan növekedett. Ma a hajók forgalma utasszámban felülmúlja mind az első világháború előtti, mind a két háború közötti szintet. Az utazási távolság csökkenése miatt az utaskilométer emelkedése kisebb mértékű és nem éri el az első világháború előtti teljesítményt. 207