A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)
Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum 7
A Múzeum 1966. évi nyitó kiállítása már igyekezett ezeket a célokat viszszatükrözni (1. táblázat).' 1 * Az előcsarnokból az előadótermen (B.-,) át a kupolacsarnokba (A) juthatunk, ahol a magyar vasutak történetét bemutató kiállítást rendezték meg. Itt helyezték el a Múzeum híres 1:5 méretarányú mozdony- és kocsimodell gyűjteményének legszebb darabjait, a távközlő-, jelző- és biztosítóberendezések exponátumaival együtt. A hálózat fejlődését színes, domborművű, kivilágított térképsor dokumentálta. A forgalmi és kereskedelmi szolgálat anyaga, számos eredeti okmány és tervrajz, Széchenyi, Kossuth és Baross-dokumentum tette komplexszé ezt a kiállítást, amely az első magyar vasutak idejétől az első világháborúig követte a fejlődést. A galériás hosszcsarnok a Múzeum épületének legnagyobb területét reprezentáló része, amely egyetlen nagy kiállítási komplexumként üzemeltethető. A nyitó kiállítás alkalmával a rendezők a hosszcsarnok földszintjét (C) kettős elv alapján rendezték be. A vezérelv a közlekedés fejlődése volt az új energiafajtáknak, illetőleg erőgépeknek felhasználásával, ami egyben nagyjából időrendi fejlődést is képvisel. A másik elv az egyes közlekedési ágazatok fejlődés szerinti bemutatása volt. Olyan alaprajzi elrendezésre törekedtek, hogy keresztirányban szemlélhetek legyenek a természeti erők (izomerő, szél és víz energiája), a gőzüzem, a belső égésű motorok, a villamos üzem, sőt az atomenergiával működő gépek. Hosszirányban viszont követhető volt a hajózás és a szárazföldi közlekedés (közút és vasút) történeti kialakulása, elsősorban hazai exponátumokkal, de a főbb nemzetközi vonatkozásokat is jelezve. Ez a kiállítás tehát lényegében járműkiállítás volt, kiegészítve a járművek erőgépeinek gyűjteményével. Az eredeti járművek és modellek vegyesen szerepeltek egymás mellett. Az egyébként igényes koncepció teljesen azért nem volt megvalósítható, mert az objektumok méretei és egyéb sajátosságai, a kiállítható anyag hézagossága nem tették lehetővé a kettős elrendezés következetes keresztülvitelét. E kiállítás keretében kapott helyet a teljes hajózási gyűjtemény, amely a világtörténeti bevezető rész után döntően a magyar folyami és tengeri hajózást mutatta be, csaknem kizárólag modellek segítségével. A szárazföldi közlekedés kezdeteit (kocsik, kerékpárok) jelző kisebb bevezető rész után főleg a vasút fejlődése, a gőz, Diesel- és villamos üzem kialakulása volt tanulmányozható; ez a rész reprezentálta a modern vasúti üzemet, valamint a közúti villamosvasutakat a kiállításban. Itt kapott helyet — többek közt — Kandó 1923-ból való fázisváltója is. A terem centrálisán elhelyezett részlegében foglalt helyet a belsőégésű motorok gyűjteménye, a Bánki és Csonka konstrukcióktól a hőlégsugaras repülőgép motorokig. Végül itt helyezték el a veterán gépkocsik gyűjteményét is, élükön a legrégibb, 1898. évi Oldsmobil autóval. A terem egyik látványossága a világ fő közlekedési útjait ábrázoló, a kiállítás céljára készült nagyméretű földgömb volt. A gépjármű általános történetét reprezentáló részleghez csatlakozott logikusan a magyar autógyártás történetét bemutató kiállítás, amely az épület egyik szárnyhelyiségében, a galérián (D3) nyert elhelyezést. Ennek egyik központi témája a Bánki—Csonka-féle porlasztó volt. Néhány eredeti magyar ős jármű 28 L. dr. Czére Béla: Az új Magyar Közlekedési Múzeum, Közlekedéstudományi Szemle, 1966. évi 11. sz. 2.9
