A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

Véleményünk szerint nem. Ugyanis a gépkocsi-tulajdonosok, ha nem lenne autójuk, lényegesen kevesebbet utaznának. A magángépkocsi nemcsak fokozza az utazási igényt, hanem olyan új utazási lehetőségeket is adott, amelyek azelőtt nem voltak. A magángépkocsik utazásai nagyobb részt kirándulási célokat szolgálnak. Egészen csekély azoknak az aránya, — távolsági viszonylatban — akik a gépkocsit napi munkábajárásra használják. A köztulajdonban lévő személygépkocsikon utazók (amelyeknek száma 1968-ban a magánkocsiknak 16,1%-a volt) természetesen gazdasági érdekbf" utaznak. Azt, hogy a személygépkocsik az ezer lakosra jutó utazások számát, illetve utaskilométert miként befolyásolják, más módon is figyelembe vehetjük. Az 1968. évi adatok szerint 140 974 magántulajdonban lévő kocsi volt az országban. Ha a kocsitulajdonosok családját átlagban három főnek tekintjük, (a többgyermekes családoknak kisebb lehetőségük van autóvásárlásra), ez azt jelenti, hogy 3x141 ezer, azaz 423 ezer ember rendelkezésére állt gépkocsi. Feltéve, hogy ezek közforgalmi közlekedési eszközöket távolsági utazásra nem, vagy csak egészen ritkán használnak, az ezer főre jutó utazások számát és utaskilométert úgy számíthatjuk ki, hogy a saját gépkocsin járók számát a lakosok számából levonjuk. Tehát a lakosság számát 1968-ban nem 10 236 ezernek, hanem csak 9813 ezernek tekintjük. Ez gyakorlatilag 4,2%-kal növeli az egy főre — jutó utazások számát, illetve az utaskilométert. A gépkocsi-tulajdonoskra és azok családtagjaira jutó utazások száma sokkal nagyobb, kb. négyszeres. Ez is mutatja, hogy az autó új utazási lehetőségeket nyitott. Befolyásolja még ezt a hozzávetőleges és csak nagyságrendre utaló számítást az, hogy nyilván azok vesznek gépkocsit, akik az átlagosnál többet utaznak, továbbá, hogy köztulajdonban lévő gépkocsik is vannak. Mint a bevezető részben írtuk, a Budapesti Helyiérdekű Vasutak személyszállítását a fentiekben figyelmen kívül hagytuk, mert ezt nem tekintjük távolsági utazásnak. Tájékoztatásul azonban — főleg ezért, mert a statisztikai kiadványok ezeket a teljesítéseket a vasútéval együtt mutatják ki — a 16. táblázatban összefoglaltuk néhány évre vonatkozóan a BHÉV utasszállítási adatait. Ugyanebben a táblázatban tüntettük fel a Budapest—Szentlőrinci Vasút utasszállítását is. Ebből a vasútból — az első világháború befejezésekor — közúti vasút lett. A BHÉV vonalai is régebben több külön vasúttársasághoz 16. táblázat A BHÉV ÉS A BUDAPEST—SZENTLÖRINCI VASÜT SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSA Megnevezés 1887 1900 1915 1930 1955 1968 Utasszám (1000 fő) BHÉV Bp.—Szentlőrinci V. 128 189 3 845 1 653 22 429 12 170 26 561 77 683 141417 Utaskilométer (1000) BHÉV Bp.—Szentlőrinci V. 762 1006 32 013 9 494 172 195 56 227 229 951 699 000 1 186 000 229