A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

tartoztak, pl. volt Budapest—Budafoki, Haraszti—Ráckevei Vasút stb; ezeket együtt mutatjuk ki BHÉV megnevezéssel. Mint a 16. táblázatból látható, a BHÉV utasforgalma — az utasszámot tekintve — jelentős. Mint érdekességet említjük meg, hogy a BHÉV Kerepesi úti végállomásának az utasforgalma egyidőben nagyobb volt, mint a Keleti pályaudvaré. AZ UTAZÁSOK MENNYISÉGI FEJLŐDÉSE Az 1. táblázatból látjuk, hogy az 1831. évihez képest az ezer lakosra jutó évi utazások száma a 132 000-szeresére nőtt. Ebből a számból látszik, hogy ezen a téren ezt a két időszakot összehasonlítani helytelen. A postakocsi-közlekedés idején gyakorlatilag a nép részére utazási lehetőség nem volt. Minden 1700-ik emberre jutott évente egyetlen egy utazás, mivel egy alkalommal általában oda-vissza út, tehát két utazás van, így tehát csak minden 3400-ik embernek lehetett ebben része. Vizsgáljuk meg, hogy az utolsó száz év alatt milyen mértékű volt a fejlődés. Az ezer főre jutó évi utazások száma 403-ról 78 600-ra, a díjmjentes utazásokat is figyelembe véve 83 600-ra, azaz a 195-szörösére (208-szorosára) növekedett. Az utaskilométert tekintve csak 63-szoros (a díjmentes utazásokkal együtt 71-szeres) a növekedés. Igaz, hogy száz év előtt a közlekedési hálózat még nem épült ki teljesen és különösen a fővárostól messzebb lévő országrészeken jelentős területek voltak vasút nélkül. A két világháború közötti időhöz viszonyítva is — amikor már a teljes vasúthálózaton kívül, jelentős autóbuszforgalom is volt — az utasszám közel nyolcszorosára, az utaskilométer pedig hatszorosára növekedett. A régi időben gyakorlatilag sem a dolgozóknak, sem a tanulóknak nem volt napi utazása; ha a mai teljesítésekből ezeket az utazásokat levonjuk, a száz év előttihez az utasszám a 82-szeresére, az utaskilométer pedig a 40-szeresére növekedett. A két háború közti időhöz viszonyítva ezt az összehasonlítást pontosan nem végezhetjük el, mert akkor már jelentős volt a dolgozók és tanulók napi utazása, de annak számszerű értékét nem ismerjük. Hozzávetőlegesen az egy főre jutó utazások száma így is kb. 4—5-szörösére emelkedett; hasonló mértékben fejlődött az utaskilométer-teljesítés is. Ezek a számok nemcsak azt mutatják, hogy a közforgalmú közlekedési eszközök feladata milyen mértékben nagyobbodott, hanem jól jellemzik az életszínvonal és a kultúrigények emelkedését is. A növekedés nem volt egyenletes. A fajlagos utasforgalom a legnagyobb mértékben azokon a területeken emelkedett, amelyeken régebben nem volt megfelelő közlekedési eszköz; ilyenek a vasúttól távol lévő települések, amelyek lakóinak az autóbusz nyújtott utazási lehetőséget. Nagy mértékben emelkedett az újonnan alakult városok és ipartelepek körzetének, továbbá Budapest környékének utasforgalma is. A közlekedés a felszabadulás után sokat nyújtott az ország dolgozó népének, mennyiségileg teljesítette azt a feladatot, amelyet a szocializmus építése megkívánt. 230