A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Dr. Halász Tibor: A közforgalmú személyszállítás fejlődése Magyarországon a XIX. és XX. században 197

Ez a kettősség gyakorlatilag nem okoz zavart, mert egyedül a vasút az, ahol a díjmentesen utazók száma annyira jelentős, hogy az üzemi teljesítési mutatószámokat (kocsitengely-kilométer, vonatsúly stb.) befolyásolja. A szabadjeggyel utazók számát a 9. táblázaton feltüntettük; ez kb. a fizető utasoknak 12—14°/

0-a, utaskilométerben pedig kb. 17—19%-a. A szabadj egyes utasok közül a legnagyobb csoportot, utasszámban kb. 64%-ot a munkábaiáró vasutas dolgozók utazásai teszik, ezt követik az iskolába járó vasutas gyermekek utazásai (kb. 20%). A fennmaradó résznek közel fele a vasutasok szolgálati utazásaira, másik fele pedig a vasutas dolgozók és családtagjainak, továbbá a nyugdíjas vasutasoknak a magánjellegű utazásaira jut. A díjmentesen utazók számából látjuk, hogy a vasutasok közül viszonylag több a kintlakó, akik vonattal járnak munkába. Ennek nemcsak az az oka, hogy díjmentes utazást biztosítanak részükre, hanem az is, hogy a vasútnál gyakran más községbe, vagy városba helyezik át a dolgozót, ott lakást nem kap, s így kénytelen vonattal járni munkahelyére. Az iskolába járó vasutas-gyermekek aránya is viszonylag nagy: gyakran előfordul, hogy még általános iskolások is vonattal járnak. Meg kell jegyezni, hogy a szabadj egyes szolgálati és magán utazások számát, valamint utaskilométerét csak becsléssel lehet megállapítani. A felmutatással érvényes szolgálati szabadjegyek számából az utazások száma nem állapítható meg, a vasutas dolgozók és családtagjaik részére engedélyezett, díjmentes magánjellegű utazásokhoz szükséges jegyeket előre, füzetbe kiadják; nem lehet felmérni, hogy ezekből tényleg mennyit használnak fel és milyen hosszú útra. Tény az, hogy — különösen a nyugdíjasok — a kiadott jegyszelvényeket nem mind használják fel. A 9. táblázat adataiból kitűnik, hogy a vasút utasforgalma, amely a felszabadulás óta megsokszorozódott, 1967 óta kis mértékben csökken. Részletesen vizsgálva az adatokat, a csökkenés csak egyes csoportokban mutatkozik. Csökkent a naponta munkába járó dolgozók utazásainak a száma. A dolgozóknak nyújtott rendkívül nagymértékű kedvezmény (a teljesárú jegy árának kb. 17%-át kell fizetni), az államra igen nagy terhet rótt. Az új gazdasági mechanizmus szellemének megfelelően ezt a terhet azokra a vállalatokra hárították, amelyek részére a kintlakók dolgoznak. így a vállalatoknak érdekük lett lehetőleg helybeli dolgozókat alkalmazni, de mivel erre általában nincs lehetőség, a lakásépítéshez nagyobb támogatást adni, vagy egyes üzemeket vidékre telepíteni. Ez az irányzat a vasútra háruló, sokszor csak nagy nehézségek árán megoldható feladatokat csökkenti, a dolgozók egy részét mentesíti a naponkénti utazástól és ez által több szabadidőt biztosít. A vasút és a népgazdaság szempontjából legkívánatosabb utazások, a teljes árat fizető utasok száma továbbra is emelkedik. A teljesárú jeggyel utazók száma 1969-re, az 1965. évihez képest 7,5%-kal, az 1967. évihez képest pedig 2,8%-kal növekedett. Ebben kétségtelenül nagy szerepe van az életszínvonal emelkedésének, mert elsősorban a kedvtelésből történő utazások száma nőtt, de jelentősen befolyásolja ezt a növekvő nemzetközi forgalom is. A nemzetközi utasforgalom legfontosabb adatait a 12. táblázatban foglaltuk össze. 221