Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)
4 az első séta alkalmával érezzük a legjava tárgyaknál, hogy a mit kaptunk, igazi művészet. Csakhogy az ember ezzel a sejtéssel nem elégszik meg. Kézzelfogható dolgokat akarunk annak megállapítására, hogy igazunk van-e, vagy sem. Ezeket könnyen meg lehet szerezni, ha az ember nem rövid sétára indul, hanem közelebbről szemügyre veszi a jobb tárgyakat. Már egy pár külső jellemvonás is fel fog nekünk tűnni, csak keressük meg ennek vagy annak a szép darabnak, a mely különös szép hatást gyakorol ránk, a szerzőjét. Ha a nevet kikeressük, rá fogunk jönni, hogy a régibb időkben azokkal találkozunk, a kiket leginkább festmények, szobrok szerzőiként látunk szerepelni és a kiknek neve architektikus alkotásokkal van összekötve. Íme a képzőművészet: a festészet, szobrászat kiválóságai elszerénykedtek ide, az iparművészeti múzeumba is? Ezt fontos figyelembe venni, mert ha valaki iparművész etet is űz és képzőművészettel is foglalkozik, akkor vagy az az ember kétféle, vagy pedig a kétféle munkáiban van valami közös vonás. A mi iparművészeti múzeumunkban szép gyűjteménye van az olyan munkáknak, a melyek szerzőjét más oldalról ismeri a publikum. Ez a sor tapéta egy ma már igen nevezetes angol mesternek, Voysey- nek műve, a ki nagy építész az Ur előtt. Neki
