Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

I.

Amióta az esztétika rendszerező tudomány lett, mindent, a mi az emberi elmét megragadta, rend és rang szerint külön osztályba, csoportba osztottak. Ketté választották azt is, a mit az őshajdanban egységesnek ismert az emberiség: a művészetet. Csináltak kicsiny és nagy művészetet. Nem rossz és jó, hanem kicsiny és nagy művészetet: iparművészetet és képzőművészetet. Falat állítottak kellő közepébe valaminek, a mi egységes. Egy csepp választóvizet csepegtettek egy vegyületbe, hogy a mi értékes benne, az kiváljék és a mi silányabb csapadék, a salak, az maradjon meg iparművészeinek. Így klasszi- fikálták az emberi művészi termékek értékeit. Kérdés, van-e jogunk ketté választani valamit, a mi egységből született meg. Ha ezt a kérdést közelebbről akarjuk megvizsgálni, legjobb egy kis sétát végezni oly gyűjteményben, a melyet iparművészeti kiállításnak, iparművészeti tárlatnak neveznek. M.ár