Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

27

ez a kép magában nem ad kellő felvilágosítást az egységes hangulatról. Ha végig nézünk egy sor ilyen szép lakásberendezést, a melyet igazi művész komponált és ő maga is állított össze egy előre meghatározott helyiségben, akkor az érdekes hangulatok és hatások nagyon bő skáláját fogjuk benne felfedezni. Vannak lakások, szobák, a melyek valóságos orgiái a pazarul tékozló fantáziának; minden hely fel van használva arra, hogy valaki, a kinek tömérdek forma-ideája van, mindenhova letegye névjegyét ; mindent bőségesen kidiszít, felruház olyan ékességekkel, a melyek hangulatot tudnak kelteni. Vannak aztán majdnem geometriai ridegségű szobák, a melyek szinte szófukar ember munkájának látszanak, a ki csak a legszükségesebbet és azt is csak a legszükségesebb eszközökkel tolmácsolja. Vannak kokett, mondhatnám suttogó szobák, a hol minden lágy és puha, az egész ügy van berendezve, hogy szinte érzi az ember: itt csak félhangon folyik minden ; a színek megtörve, kissé lefokozva, az egész olyan ensemble, a hol az ember csak halkan mer beszélni. Vannak vidám, örömteli temperamentumos szobák, a hol látszik, hogy a tervelő nem sokat gondolkodott, hogy miként csinálja, de úgy készítette, a hogy a keze ép a papiroson jó kedvében mozgott, egy kis humorral, egy kis jó kedvvel, egy