Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

vagy magasra nyúlik és gyakran csak egy törvényt ismer: a törvénynélküliség törvényét.

És most a kehelynek még egy alkatrészével kell foglalkoznunk, mely a gótikában szervi jelentőségre tett szert. Ez a szárnak két tagja, a nodus fölött és alatt. A román kehely nélkülözhette őket. Zömök alakja, valamint tisztán csak körszel etekből összetett körvonalai nem tűrtek hirtelen, élesszögletű behúzódásokat és megszakításokat. A gótika ellenben, mint a haladás stílusa, a melyet rendkívüli élénkség és benső mozgalmasság jellemez, stigmáját a kehelyre is rá tudta nyomni, úgy hogy rövid átmeneti idő után, a melyben még román reminiscenciák érvényesülnek, ez a kultusztárgy is az új gondolatok szolgálatában áll, a mely gondolatokkal a csúcsíves stílus minden alkotását át tudta hatni. Ez okból a szárnak említett két tagja a kehely talpának a gótika szellemében való átalakulásának következménye.

A meddig a gótikus kehely talpa megtartotta a kúpalakot, addig a nodus fölötti és alatti összekötő részek is alacsony hengeralakúak voltak. Ezt igazolják a nagy-selyki,1 s^akaddti,1 2 3 nagy-dis^nódi 1 2 3

1 Kelyhek kiállításának 1 jegyzéke 36. sz.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 6. sz.

3 Képét Id. Roth Kunstgewerbe Vili. tábla 3.