Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Keszler József: Iparművészeti képtelenségek

mondja erre a francia: C’est des horreurs. (Ezek utálatosak.)

Valószínűleg mindenki látott már egy szép faliórát tájképpel. Egy régi Fülöp Lajos korabeli tájkép, amelyen egy almafa látható és az almafa tetején egy óralap van. Ha azt kérdezzük, miért van az óra az almafában, erre senki sem tud válaszolni és azt sem tudja senki, hogy mi szép van abban. Akik ezeket az órákat csinálták, megérezték a félszegségét és festettek olyan tájképet, amelybe az óra belepasszol. Festettek egy kis falucskát házikókkal és juhokat, amelyeket egy pásztor hajt be és egy dombot templommal és a templom tornyába helyezték el az órát. Itt már érezte az illető, hogy természetesnek kell lennie. Erezte, hogy nem lehet az almafába órát belevágni. Mikor azonban ezt a képet a falra rakta, lehetetlen, hogy észre ne vette légyen, hogy az óralap oly kicsi, hogy nem lehet jól látni, még azt se venni észre, hogy ott egy járó óra van és rá sem néz az ember. Itt a rendeltetéssel a forma nincs összefüggésben. Mindenütt ily félszegségek, ellenmondások vannak, contradictio in adjecto.

Hogy jutottunk mi oda, hogy ilyen dolgokat fabrikáljunk? Erre nézve csak a múzeum adhat fel-