Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)
Keszler József: Iparművészeti képtelenségek
28 világosítást. Ha elmegyünk a múzeumokba, ahol kor szerint vannak a tárgyak felállítva, akkor látjuk, hogy 1820-ig alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek ilyen tárgyak. 1820. után kezdődnek. Aki a művészet történetét ismeri, az azonnal feltalálja magát ezen a ponton és azt mondja: igen, a 20-as és 30-as években új formáknak kellett jönni, mert akkor egy egész művészeti és dekorativ világ omlott össze, romba dűlt a klasszicizmus, akkor a romantika következtében olyan idő volt, amely parexcellence keresztény szellemű volt. Ebben az időben az ember mindenről lemondott, ami a görög istenekkel a görög építészeti formákkal volt rokon. Ez mind ósdivá lett, amint a jó Chateaubriand mondta: Les Dieuxsont... Az istenek elköltöztek a világból. Az istenek elköltözésével az emberek formaérzékében egyszerre egy nagy domináló elem emelkedett ki, a naturalizmus. A természetet akarták annak helyébe állítani. Az emberek imádták a természetet. Rousseau és Bernardin de St. Pierre természetimádó volt. O vezette vissza az embereket a természethez és a természet szépségeihez. Az előbbi a természetet mutatta be, az utóbbi az indiánokat. Rajongtak a természetért és kezdték a természetet magát is utánozni. Ebben az időben találkozunk elő-