Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Nem érvényesülhet tehát nála a vonalvezető kéz pillanatnyi heve ; a teremtés öröme nem harsog ki és nem halkul el benne. Beardsley érzelmei, bár a végletek magasságában kóvályognak, semmilyen hullámzást nem árulnak el. Kiszorul más valami is az egykedvűség látszatával lerótt vonalaiból. A szerint, a mint puhábban vagy keményebben nyomódik a toll a rajzpapirra, megélénkül a formák lágysága és ruganyossága, melyre egyébként a tapintás érzéke figyelmeztet. Annyi tény, hogy optikai észrevételeink nem kevés esetben nyernek ujjaink érzékenysége: «vak látószervünk» támogatásával oly kiegészítést, mely azután művészeknél csakugyan befolyásolja az alkotást. Aubrey Beardsley művészetében mellőzi az idegen érzékszervek segélyét; semmikép sem szorul rájuk. Élesen látó szeme a tapintás hozzájárulása nélkül alkotja meg a formák lelki képét és azonmód veti is papírra. Mondhatni, optikailag élvezi a formajelenségeket, miután azokat demateri- alizálta, nehézségüktől megfosztotta és végezetül átszellemülten életre keltette. A japánok művészete ilyen. Mindent, amit rajzba szorítani kész, — testiesség nélkül — két dimensióra vonatkoztatva, lát és a mit egyszer rögzített, az pehelykönnyűvé, szállin- góssá vált. A japán művész ártatlan, naiv lelkülete, mely minden létező formában az ősök szellemét