Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

jelenvalónak hitte és ezzel mintegy a spiritualis- tikus természetbölcseletnek nyitott kaput, szükségkép bukkant az elébb vázolt kifejezésmodorra. Európa művészete sokat veszített középkorias vaskosságából, ólomnehézségéből a japonismus rrieg- ismerése által. Bár az azonosság megvan, Aubrey Beardsley nem mondható japán-utánzónak. O nála, mint az angol praraffaéliták utolsó nagy prófétájánál, természetszerűleg beállt az anyagiastól való teljes elvonatkoztatás. Stílusa az angol képzőművészet fejlődésének irányába esik. Iskolája ezen az úton haladt, miután már kiinduló pontjai is a szellemiek magaslatán terültek el.

A megkezdett vonalvastagság stabilitása elegáns hűvösséget áraszt a rajzra, melyet azonban Aubrey Beardsley-nél az eszmei tartalom lobogó heve százszor általhevít. Kettéhasadását, egymástól való elhajlását a stilus és tartalom szervi egységességének jelzi ez, melyről később meg kell emlékezni. Egyelőre csak utalunk rá. Érdemes Aubrey Beardsley symbolisáló stilistikáját némi magyarázattal kisérni. Mit is czéloz a symbolikus rajz?... Röviden felelünk rá. Titkos lelki vonásokat világít meg, jellembeli fordulatokat, melyek adott körülmények közt meglepő fontosságúvá fejlődhetnek, a miknek a fenekén tehát ott pihen valami nagynak,