Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

'9

életét. Csak a háló-, öltöző-, vendég- és fürdőszobák sorakoznak körülötte, de minden, ami az élet családiasságának, vendégszeretetének ápolója, itt érzi magát otthon a nagy falfelületekkel, intim fülkékkel, virágos szökőkúttal, kedves ablakmélye- désekkel rendelkező nagyteremben. A londoni kereskedő, gyáros vagy orvos, aki munkáját békével végezvén ide megtér, nem rabja többé a földi gondoknak. A tűzhely neki valóban a meleg, felolvadó érzések tűzhelye, — a kandalló: kandalló, melyben hasábfák hívogató lángja lobban, a bronza bronz, a márványa márvány és nem chamotte-cse- rép gipszfigurákkal. Bizonyos, hogy aki itt ismerkedik meg a bibliával, a zsoltárral, Shakespeare- rel, Adam Smithtel, Tompsonnal és Herbert Spencerrel, annak más lesz a hite, más a kegyelete, a tudománya, a világfelfogása és a jelleme, mint akinek a világító-udvarról kellett volna először megpillantania a napfényt. És bizonyos, hogy itt az idők folyamán más szabadságnak, más gondolatoknak és más egyéniségeknek kellett érlelődniük — egy komolyabb és zárkózottabb társadalomnak kellett kifejlődnie, mint egyebütt. Mint ott, ahol az udvari élet fényessége, a síma parkett, az édes menüett, a cziripelő halk muzsika meg az asszonyt kacagás tartotta össze a társadalmat.

2*