Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

Nehéz volna eldönteni: a szociális élet fejlesztette-e ilyenné az angol home-ot, vagy ennek büszke zárkózottsága tette, hogy simává, enyhévé és nyugalmassá lett az élet. De bizonyos, hogy nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ma és a jövőben az építész Angliában az igazi szociálreformer. Az építész, mert ő benne alakul ki a ház formája, célszerűsége, tagolása, rendeltetése. 0 tervezi bútorait, dekorálja mennyezetét, falait, ő kárpitozza beszögelléseit, rajzolja meg a színes ablakait, rácsait, függőlámpáit, ő kalapálja meg bronzait, húzza meg kerti utait és virágágyait, — minden anyagon uralkodik és minden vonal az ő józan leikéből fakad. Önök talán nem is sejtik, hány szép bútordarabjuknak, használati tárgyuknak az eredete megy vissza az Ashbee ceruzájáig. Ma már a mi polgári eleganciánk is mindenfelé ezt az angol művészetet tartja fashionablenak, az anyagszerűséget, a dísz- telenséget, a célszerűséget imádja. És nem egyenként, külön-külön vásárol a lakása számára objet d’art-okat, hanem egy konstruktív agyra bízza az egész lakás összehangolását. Egy agyra, amely vonalzóval és körzővel a kezében fantáziái. Egy komponáló agyra, mely nagyszerű harmóniákat teremt körénk, hogy megbéküljünk a világgal.

.. . De én csak beszélek Önöknek egy világról,