Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

kevéssé ismert modern angol iparművész, Voysey rajzait, valamelyik tapétáját, könyvelőzékpapirosát vagy fémmunkáját. Mily kevés vonallal tud üdítő természetfrisseséget varázsolni közénk! Egy pár szív, egy lomb, egy pár kedvesen összehangolt szín, egy csomó kedves kis csicsergő madár az ágakon, — egy kis tartózkodó líra az egész — és ez mégis a legjobban eső dekoratív dísze a szobának. A vonalak itt nem nyugtalanok, nem gomolyognak, nem az Aeolus szikláiból szabadultak ki. Gyengédség és nyugalom van bennük. És a természetnek, a virágoknak, a lepkéknek, a madaraknak arról a nagy szeretetéről szólnak, mely olyannyira összevág minden angol ember leikével. Mintha azt mondaná velük a művész: Virágos, naptól szikrázó mezőkön jártam. És a lelkemben megőriztem valamit, néhány üde benyomást ebből az elmúlt mámorból. Most ideírom e benyomásokat papirosra, friss színekkel s azt akarom, hogy a mezőnek elsuhanó illatát vigye oda a szobátokba, dolgozó, négy fal közé zárt emberek 1 És én azt hiszem, e cselekedetben van annyi szociális jótétemény, mint egy megfestett programmbeszédben.

A virágoknak, a természetnek ez az egyszerű vonalakkal való megszólaltatása, a tisztán vegetatív formák alkalmazása az iparművészet díszítő céljaira,

16