Dr. Layer Károly: A Herendi Porcellángyár története (Budapest, 1921)

vezetését vette át; az üzleti ügyeket továbbra is Sámuel intézte, a többi pedig a már addig elfoglalt munkakörben folytatta működését. Amit a gyár Fischer Móric fiai alatt produkált, az külsőleg csak művészi kvalitás tekintetében különbözik a gyár ismert korábbi készítményeitől. A testvérek főtörekvése a gyár jövedelmezőségének emelésére irányult, aminek következtében a művészi tekintetek mindinkább háttérbe szorultak. Minden iparkodásuk dacára a gyár csak tengődött, míg végre 1884-ben segélyért voltak kénytelenek a kormányhoz fordulni.

Széchényi Pál gróf, az akkori kormány kereskedelmi minisztere és Matlekovich Sándor államtitkár gyökeresen óhajtottak a gyár baján segíteni. A gyárból részvénytársaságot alakítottak olyképpen, hogy a 150.000 forintban megállapított részvénytőkéből 40.000 forint erejéig az állam is érdekeltséget vállalt.

Ezzel egészen űj férfiak kerültek a vállalat élére, kik a cseh gyárak mintájára nagymennyiségű olcsó, de jó minőségű árú előállításával kívánták a részvénytőkét kamatozóvá tenni. A gyár új specialitásként magyar motívumokkal díszített porcelánokat hozott forgalomba és hogy a kevésbbé jómódú közönség igényeit is kielégíthesse, a porcellánnál jóval olcsóbb keménycserépárúk gyártására is kiterjeszkedett. Az olcsó gyártás a régi tradíciókkal való szakításhoz és a gyár nívójának folytonos sülyedé- séhez vezetett.