Dr. Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményeinek leíró lajstroma (Budapest, 1927)

Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményei - I. Az emeleti körfolyosó - Keramikai gyüjtemény

12

KERAMIKAl GYŰJTEMÉNY

Az 1. sz. szekrényben az ókori görög agyagművészet emlékei vannak kiállítva: amphorák (boroskorsó), hydriák (vizeskanna), lekythosok (olajos palack), oinochoék (bormérő kancsó), rythonok, ariballosok, skyfosok, illatszertartó palackok, mécsesek és „terra sigillata“-edények a különböző díszítési módokkal (archaisztikus, fekete- és vörösalakos).

2. sz. tárló. Cypruszi, etruszk és római« terrakották: szobrocskák, akroteriák, antifexumok és mécsesek, a Kr. e. III. századtól a Kr. u. III—IV. századig.

3. sz. tárló. Antik stukko-domborművek a római császárság korából.

4. sz. szekrény. Régi mexikói fazekasmunkák. A mexikói agyagművesség legrégibb emlékei technikailag a görög vázákhoz állanak legközelebb. A kiállított darabok középkori formákat tüntetnek fel, keletkezési idejük mindazonáltal bizonytalan.

5. sz. szekrény. Olasz majolikák, XV—XVII. század.

Eredetileg a Majorka szigetén keresztül behozott spanyol faienceokat nevezték az olaszok majolikáknak, ez az elnevezés az olasz cserépedényekre is átterjedt s azoknak kizárólagos meghatározása lett. Az olasz majolikafestés a XV. század közepén mór jelentékeny művészi eredményeket mutat, fénykorát ennek a századnak második felében éri el és XVI. század vége felé gyors hanyatlásnak indul. Eleinte Firenze. Siena és Faenza, később Urbino, majd Castel Durante, Gubbio, Deruta, Caffagiolo és Velence voltak a majolikafestés fő székhelyei. Csekélyebb jelentőségűek még Forli, Pesaro, Padua, Rimini és Ravenna.

A XV. századi, korai majolikák, melyek Firenze, Siena és Orvieto műhelyeiből kerülnek ki, kissé durván rajzolt, gótizáló vagy keleti ízlésű díszítményeket tüntetnek fel. A majolikafestés virágzásának első korszakában, 1490-től 1530-ig, Faenzáé volt a vezető szerep, itt az alakos díszítés a kora renaissance-