Dr. Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményeinek leíró lajstroma (Budapest, 1927)
Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményei - I. Az emeleti körfolyosó - Keramikai gyüjtemény
KERAMIKAI GYŰJTEMÉNY 13 ornamentikával egyesül, de a tisztán ornamentális dísz is eléggé gyakori. Külön említést érdemel ebben a korban Gubbio, hol Giorgio Andreoli felfedezte és bravúrosan alkalmazta a vörös fémfényű mázat. A renaissance művészetnek körülbelül 1530-tól 1560-ig terjedő fénykorában az urbinoi majolikafestők a tisztán alakos díszítésre térnek át, ezeknél szembeszökő a Rafael-iskola rézmetszeteinek gyakori felhasználása. 1560 után ismét a fehér alapra festett ornamentális díszítés lesz közkeletű, mely viszont Rafael groteszkjeivel áll szoros kapcsolatban. Az 5. számú szekrény a múzeum olasz majolikáinak gyűjteményét tartalmazza. Figyelemreméltó darabok: 10 drb siénai padlócsempe, XV. sz.; albarello, fehér alapon kék és mangánibolyaszínű, primitív növényi díszítéssel, Faenza, 1450 táj.; kanna, rövid kiöntőcsővel és gótizáló lombdíszítéssel, Firenze, 1450—75; albarello, hengeres alak, pávatollas mustrával, Faenza. 1450 táj.; kerek dísztál, fémfényű mázzal és arabeszkes mustrával, Deruta, XVI. sz.; nagy korsó, öblös testén babérkoszorúban griff- madár, Firenze, XV. sz. v.; gyógyszertári palack, akantusz- Ieveles övvel, Faenza, 1480 táj.; disztányér, fémfényű mázzal és mythológiai jelenettel: Jupiter és Semele, fenekén jelzés: Mo Giorgio Andreoli Gubbio 1524; sisakos kanna mythológiai jelenettel, Urbino, XVI. sz.; hat urbinoi tányér jellegzetes színezésű alakos díszítéssel; Mátyás királynak Foriiban készült táljának másolata (eredetije a londoni South Kensington múzeumban); szicíliai patikaedények, XVII. sz. fi. sz. tárló. Egyiptomi cseréptöredékek, részben ónmázzal, részben engobe fölötti ólommázzal. Egyeseken bemélyített körvonalú színes díszítés, néhánynak máza fémfényű. Fostati ásatásokból eredő leletek, XIII—XVII. század. 7. sz. szekrény. Perzsa, török és spanyol f a i e n c e o k, XIII—XVII. század. A perzsa agyagművesség legrégibb emlékei a . XI. század végén s a XII. században készült csempék, melyek
