Dr. Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményeinek leíró lajstroma (Budapest, 1927)
Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményei - I. Az emeleti körfolyosó - Keramikai gyüjtemény
KERAMIKAl GYŰJTEMÉNY 11 vége felé Angliából terjed el az összes európai országokban. Wedgewood angol keramikus találta fel 1768-ban. 6. A kőcserép anyaga igen keményre égetett agyag, melyet vékony sóméz borít. Feltalálói a németek, virágkorát a XVI—XVII. században a Rajna vidékén érte el. 1. sz. szekrény. Antik görög és délitáliai cserépedények, Kr. e. VI—III. század. Az agyagipar Görögországban valószínűleg mér Kr. e. 1500 táján virágzott. A görög vázák túlnyomólag sírleletek, részben használati, részben díszedényeknek készültek. A görögök edényeiket eleinte pusztán kézzel formálták, de már igen korán áltértek a fazekaskorong használatára. A nagy számban ránk maradt edények alakja rendkívül változatos, készítőik a használhatóság mellett a külső forma szépségére is nagy gondot fordítottak. A legrégibb emlékek sárgásbarna színűek, díszítésük bekarcolt, egyenes és körös vonalakból áll. A Kr. e. VII. században már fejlettebb formájú edényekkel találkozunk, melyek piros vagy sárga engobe-on fantasztikus, stilizált ember- és állatalakokkal vannak díszítve és keleti hatást mutatnak. E korai daraboknak hazája Korinlhos. A Kr. e. VI. szászadban Athén ragadja magéhoz a vezető szerepet s ott éli fénykorát az V. és IV. század folyamán a görög vézafestés. Már a VI. században is készültek úgy az alapforma, mint a díszítés szempontjából jelentékeny darabok, ezeken az ábrázolások fekete színnel vannak festve és itt-ott fehérrel élénkítve. A festésnek ezt a módját a Kr. e. V. században felváltja a pirosalakos festés, melynél az alakok kihagyáséval a vörös alapanyag teljesen ót van vonva feketével. A mythologiéból vagy a mindennapi életből vett ábrázolások oly könnyedén, sőt merészen vannak odavetve s annyi bennök a kifeiező erő, hogy méltón képviselik a görög vézafestés művészi fejlettségének legmagasabb fokát. A Kr. e. IV. század vége felé a görög vázafestés gyors hanyatlásnak indul, mellyel ekkor már nem is annyira görög földön, mint inkább Itáliában az ott megtelepedett görög fazekasok foglalkoznak. Eleinte a klasszikus görög mintákat utánozták, később azonban ezektől mindinkább eltávolodnak és technikai túlzásokban, valamint az edények külsejének gazdag alakításéban találják örömüket.
