Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: Korai meisseni márkautánzatok Magyarországon a XIX. század második felében
Fischer Mór a herendi gyár legjohl) hagyományait folytatja. Tulajdonképpen ezekben az években alakul ki a gyár sajátos egyéni stílusa. Az 50-es évek herendi készítményein a távol-keleti stílus dominál, a 60-as évekből származókon pedig magyaros népviseleti alakok és a magyar paraszti életből vett romantikus, eszményített életképek láthatók. E stílusorientációkból eredtek a Viktória, a Ming, a Gödöllő, a Gubaseb, a Sinn g Noir, a Poissons, az Esterházy, a Windsor Gast le és a Macao minták, ííerend nemcsak átvesz, utánoz, hanem alkot is. Ekkori eredményeire mi sem jellemzőbb, mint azok a sikerek, melyeket a különböző világkiállításokon arat: London 1851 ..Prize Medal". Párizs 1855 I. oszt. érem, London 1862 Honoris causa érem, Bécs Fortschrittmedaille stb. Mint az 1873. évi bécsi világkiállításon aratott sikeréből nyilvánvaló, a gyár éleiében már a 60-as évek végén mutatkozó válságtünetek gazdasági jellegűek elsősorban, s a művészi termelés kérdéseit még nem. vagy csak alig érintik. Valószínűleg e körülmények késztették a meisseni gyárai arra, hogy ííerend ellen a maga közismert márkás darabjaival vonuljon fel. A meisseniek módszerére, eljárására csak a közelmúltban derült fény. Az Iparművészeli Múzeum egyik herendi csészéjén és alján' 5 fennmaradt kettős-kardos meisseni márkautánzal alapján úgy tűnhet, hogy Herenden csak az 1860-as. 70-es években használt meisseni kardos jegyek egyik típusát utánozták. Ezzel szemben a fennmaradt írásos dokumentumokból megállapítható, hogy többféle meisseni jegy utánzásával vádollak — bizonyára nem ok nélkül — Fischer Mór herendi gyárost. Ügy tűnik, e/ a körülmény arra utal, hogy a konkurrencia ellensúlyozására ííerend azért bonyolódóit a kardoson kívül más meisseni jegyek utánzásába, mert csak így tudta a különböző egykorú és más márkáival lámadó meisseni gyár törekvéseit ellensúlyozni. Felmerül a kérdés: sikerül-e valaha megtudnunk, milyen márkákkal küzdött Meissen Herend ellen, s mik voltak a harc érdekes, furcsa állomásai? Mielőtt e kérdéssel behatóan foglalkoznánk, tanulságként vizsgálódásunk módszereit s a kerámiajegyek k érd és< 1 i l ismertetjük. A kerámiajegyek gyűjtése már a mull század második felében megindult Európaszerte. Magyarországon a Művészi Ipar hasábjain találkozunk elsőként velük, főleg kerámiatörténeti tanulmányok illusztrációjaként. A kerámiajegyek gyűjtését a kerámiatörténet iránti érdeklődés indította el. A jegyet úgy kezelték, mint a tárgy legfontosabb attribútumát, melynek segítségével nemcsak a tárgy készítésének ideje tisztázható, hanem a helye, sőt körülményei is. A jegyek körül nemcsak nálunk nagy a bizonytalanság, hanem külföldön is. Ma már pl. köztudott, hogy a kerámiajegyek tartalma igen különböző: más a koraközépkori fenék-, illetve peremjegynek, mint a XIX. századi gyári, illetve védjegyeinek. A korai jegyek problémáival ill nem foglalkozunk, a XIX. századi jegyek néhány kérdését azonban érintenénk. A magyar kerámiajegyek mindmáig legteljesebb feldolgozása Csányú Károly nevéhez fűződik/ 1 Könyvében — többek között — a porcelán- és kőedénygyárak jegyeit is érintette. Sajnos Csányi és más kutatók sem tisztázták eddig a kerámiajegy fogalmát, a jegyek mibenlétét, funkcióját. Ennek tulajdonít haló, hogy- pl. Csányi könyvében ugyanúgy foglalkozik a középkori fenék- és peremjegyekkel, mint a XVIII—XIX. századi fajanszmanufaktúrák, kőedény- és porcelángyárak jegyeivel; pedig közöltük alapvelő különbségek vannak. A XIX. század közepén már törvények szabályozzák, nálunk is. a gyárak működését. Az 1840:XVI. te. kötelezi az iparosokat és kereskedőket a cégbejegyzésre. Ennek értelmében a bejegyzett kereskedőknek üzleti könyveket kell vezetniük, s a 20. § 3 I.M lelt. sz. 7991 a-b. 4 Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. Bp. 1954.
