Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: Korai meisseni márkautánzatok Magyarországon a XIX. század második felében

1. A meisseni gyár 1876-ban Budapestért lajstromoztatott jegyei Die in Budapest im Jahre 1876 registrierten Marken der Meissner Fabrik 2. 1891-ben lajstromozott meisseni jegyek Die im Jahre 1891. registrierten Meissner Marken szerint évente mérleget kell készíteniük. Ugyanennek a törvénynek 13. §-a kimondja, liogy az üzleti bejelenlés nem eshet egybe az. ipar megkezdésével, tudniillik a bejelentő halósági elintézésként iparjegyei kap. A harmadik bekezdés szerint a bejegyzés történhet a váltótörvényszéknél vagy a törvényhatóságnál. Ha a bejelentés váltótörvényszéknél történik, a bejelentő ,,teljes váltóképességet nyer" (4. §). Az ún. iparjegytől meg kell különböztetnünk a védjegyet, melyet nálunk az 1869. jan. 21.-én kibocsátott rendelet szabályoz első ízben, majd az 1890:11. le. foglalkozik vele. Ennek 22. §-a írja elő a „központi védjegylajstrom" vezetését. E lajstrom szerint kerámiagyáraink közül csak Ilerendnek és a pécsi Zsolnay-gyárnak volt lajstromozott védjegye, többi gyáraink csak iparjegyet használtak áruikon. A herendi gyár védjegyét általában ismerni vélik, pedig Herend egyetlen bejegyzett és a „központi védjegylajstromba" felvett védjegyét nem a koronás oiszágcímer, hanem a bécsi méhkasos jegy alkotta, melyet 1878. június 21.-én lajstromoztatott bischer Sámuel a soproni kereskedelmi és iparkamara előtt.' Az országcímer pusztán jegye — és nem védjegye — Ilerendnek. hiszen az 1890:11. Ic. eleve kizárja, hogy magánvállalat — mint ez esetben Herend — a koronás nemzeti címert használja védjegyül. A gyárnak ez a jegye — bármennyire is paradoxonnak hat — a kétfejű sasos osztrák címerből alakult ki a sajátosan magyar történeti fejlődés eredményeként, ííerend sohasem használt (más kerámia-, főleg kőedénygyáraink azonban rövidebbhosszabb ideig igen) készítményein, cégtábláján, pecsétjein kétfejű sasos jelzést. A kétfejű sas használatára a Helytartótanács által privilegizált gyárak voltak egyedül jogosultak. A szabadalmazás egyetlen feltélele bizonyos termelési szintek teljesítése. Fischer Mór már 1812-ben megkapta a Helytartótanácstól a privilégiumot

6 és természetesen 3 Központi Értesítő 1878. okt. 4. (77. sz.) 6 Világ 1842. II. 19. (Beszámol Veszprém vármegye 1842. I. negyedévi közgyűléséről: „A nm. H. tanács a felől értesítvén, hogy miután az 1840:17. tz. a gyároknak adott jogok a herendi porczellán tulajdonosát Fischer Móricz izraelitát is illetnék, megengedtetik neki, hogy czímtábláján, pecsétjén, s árui megjelelésénél rs. k. sast használhasson, s aláírásában e nevezettel »cs. k. kiváltságos porczclhuigyar« élhessen; — a megyei RRk e kiváltság mellett engedett cs. k. sasezímer olly értelemben vévén, hogy annak közepén Magyarország cz.ímere leend, s hogy jövőre minden illyesek csupán Magyarország czímere alatt adathassanak ki az egész országra nézve, hazafiúi buzgósággal óhajtván, ez az országgyűlésen leendő sürgölés végett utasításul jegyeztetett föl."