Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Vadászi Erzsébet: Ezüst borítású bútorok az Esterházy-gyűjteményben

amely díszítési módja révén is beilleszkedik a század végének ón. nagy virágos stílusába. Feltehetőleg egy időben készülhetett az ezüstözött székekkel, amelyeknek, ha készítési helyét nem is, de keletkezésük időpontját próbáljuk meghatározni. Az Esterházy-féle, fémlomezekkel borított ülőbútorokkal foglalkozó szakirodalom (Otto v. Falke, R. Schmidt, Radisics Jenő, Voit Pál, Bárányné Oberschall Magda) a székek készítésének időpontját a XVII. század végében állapítja meg. Tipikus, későreneszánsz ízlésű, nyugodt, kiegyensúlyozott formájú székek ezek. A háttámlán ábrázolt cíiiner kétségkívül amellett bizonyít, hogy a hercegi rang 1687-'ben történt 'megszerzése után készültek. Létrejöttük végső halárát az 1725-ös inventárium adja. ahol is — tudomásunk szerint — először szerepelnek a kincstár fontos darabjai közöli. Az időhalárok leszűkítéséhez a cínierábrázolás alapján julunk el. Az Eslorházycímerben a hercegi rangra emelés után, azaz 1687 után, jelenik meg a rangemelő Lipót nevének kezdőbetűje, amelyei a négyfelé oszlott pajzs fog közre. Az első és negyedik mezőben mancsában kardot és virágot tartó, koronán álló szárnyas griff, a második és harmadik mezőben vízszintesen kél részre oszlott területen virágot tartó koronás oroszlán, illetve három stilizált virágszál helyezkedik el. A székekon levő címeren — amely a hercegi címer kialakulásának kezdeti stádiumát jelzi — a griff koronán áll ugyan, de mancsában csak kardot, az oroszlán pedig csak virágot tart, s a címerállatok fején még nincs korona (7. kép). Hasonló címer a mariazelli templom Esterházy-oltárán fordul elő. Tudjuk, hogy Esterházy Pál nádor, még Buda ostroma előtt, családjával a török elől Mariazellbe menekült, s oll fogadalmat leli egy oltár felállítására. Buda felszabadulása és a hercegi cím megszerzése után, 1689-ben valóra váltotta ígéretéi: zarándoklást vezelelt a régi kegyhelyre, s ekkor adományozta a templomnak a ma is otl látható olajképel, amely őt és második feleségél, Thököly Évát ábrázolja életnagyságban, közöttük a kismartoni kastély képével, háttérben Fraknó várával. A nádor mellett, a Thököly címer megfelelőjeként a székről már ismert Esterházy-címert láthatjuk. Tekintettel a festmény keletkezésének pontos idejére, valamint a széken és a képen hálható címerek azonosságára, az ezüstözött székek és feltehetőleg az ezüsl asztalok készítésének idejét is 1688-89-re leheljük. A kor szelleme diktálta, hogy a politikai halalmon levők elkápráztassák nemcsak alattvalóikat, hanem a hatalomban velük versengő rangbélieket is. Az Esterházy-család — amely a XVII. század végén még új, kissé parvenü családnak számítolt — minden igyekezettel azon volt, hogy az új rangemelkedésnek, a birodalmi hercegi címnek megfelelő, ezzel együtt járó pompa között éljen. A nádori méltósággal szorosan összefüggő ceremóniák szinte funkcionális szerejict oszlottak ki az ezüst asztaloknak, ezüstözött székeknek. A fejedelmi udvarok ezüst trónusainak szerényebb változatai ezek. de mindenképpen ceremoniális tárgyak. Divatjuk a XVIII. század folyamán — elsősorban gazdasági okokból — nagyban mérséklődik, hogy helyet, adjon a főúri kastélyokban okkor olyannyira elterjedt aranyozott vagy ezüstözött, karcsú, légies, rokokó fabútoroknak, amelyek jobban illettek a rokokó térbe, könnyebben mozgathatók és kezelhetők voltak, s éppen úgy kifejezték megrendelőik és tulajdonosiaik gazdagságát és előkelőségét, mint valamivel korábban, a Napkirály idejében, valódi ,,színezüstből való'' elődeik.